Ha tisztán szeretnénk látni abban a kérdésben, hogy mi az újonnan bevezetett aktív affektus, az „Isten iránti értelmi szeretet” vagy később „Isten értelmi szeretete” jelentősége az Etika egésze szempontjából, akkor először azt kell megvizsgálnunk, hogy mi a funkciója az alapzatul szolgáló megismerési módnak, az intuitív tudománynak, s mi a viszonya a többi megismerési módhoz, elsősorban az észhez. A megismerés harmadik módja és a leghatalmasabb affektus szoros kapcsolata ugyanis nyilvánvaló már a 20. tétel megjegyzése alapján is, ahol egyrészt magának e megismerési módnak a passzív affektusokkal szembeni hatalmáról van szó – ami általánosságban azt jelenti: elérheti hogy a szenvedések, illetve a nekik alapul szolgáló inadekvát ideák „az elmének igen csekély részét tegyék ki” –, másrészt arról, hogy e megismerési mód „szüli ama változhatatlan és örökkévaló dolog iránti szeretetet, melynek igazán birtokosai lehetünk”. Ez az a szeretet, amely benyomul a passzív affektusok helyére, s „az elme legnagyobb részét foglalja el”. Mint korábban már említettem, Spinoza ezzel a gondolatmenettel már az elme örökléte felé vezető utat készíti elő, mert ha lehetséges is számára, hogy már test és elme kettősségében, valóságosan létező ember állapotában (quatenus ad Corpus refertur; quae praesentem hanc vitam spectant) bevezesse e megismerési módot és a neki leginkább megfelelő aktív affektust, szemernyi kétséget sem hagy afelől, hogy e kettős működésének voltaképpeni terepe az elmének a testtől elkülönített, örökkévaló része (quatenus ad solam Mentem refertur; quae ad Mentis durationem sine relatione ad Corpus). A megismerési módra és a belőle születő szeretetre vonatkozó kettős kérdésre tehát akkor tudunk igazán válaszolni, ha megvizsgáljuk az ötödik résznek az „elme öröklétével” foglalkozó tételeit, s ha választ adunk arra a kérdésre, hogy mi a szerepük ezeknek a fejtegetéseknek a rendszer egészén belül. Hiszen míg a negyedik rész vizsgálódásaiban ratio és intellectus nem különült el élesen egymástól, addig az ötödik rész 20. tétele után következő tételekben Spinoza fontos megkülönböztetést tesz a két fő megismerési mód között. De miről is van szó voltaképp ezekben a tételekben?