Hasonló továbblépést látunk a szent és profán tér megkülönböztetésében. A vadászok csak bizonyos nagyobb közösségi rítusok számára különítettek el szent helyeket. Úgy tűnik viszont, hogy a megtelepedéssel, az állandó falvak és házak kialakulásával a szent és profán tér elkülönítése határozottabbá vált. A falu maga is szent hely, olyan hely, ahol a szellemvilág és emberi világ, égi, földi (és föld alatti) világ érintkezik. Ugyanilyen szent terület a termőföldé. Ezért a település helyének megválasztásában nemcsak praktikus, hanem kultikus szempontok is szerepet játszhattak. Ugyanilyen fontos a ház helyének megtalálása. A ház és a világ között az analógiás gondolkodásnak megfelelően hasonlatosságot és kapcsolatot feltételeznek. A házakat felszentelik, és igen korai időktől nyoma maradt, hogy oltárral is ellátják. Számos kultúrában a halottakat is a ház – a tűzhely vagy a fekhely – alá temetik, hogy szellemeik velük maradjanak. A házon belül különös jelentősége van a tűzhelynek, megint nem kizárólag gyakorlati szempontból. Észak-Amerikában és Észak-Ázsiában elterjedt nézet, hogy a házat középen tartó oszlop a világ tengelyének megjelenése, ezen az oszlopon keresztül érintkezik a világ földi, égi és föld alatti régiója. Az áldozataikat is ennek az oszlopnak a tövénél mutatják be. Az ázsiai nomádok sátrai, jurtái hasonló felépítésűek, itt a középen elhelyezkedő nyílás veszi át az oszlop szerepét. Ennek megfelelő, középen nyílással ellátott házakat Kínától az ősi Rómáig sokfelé találni. Gyakran a házat is női és férfi félre osztják – anélkül hogy ezeket a részeket egymástól okvetlenül fallal választanák el. Így épül fel például a mongolok jurtája, ahogy a régi magyarok feltárt sátorhelyein is a régészek a nőkhöz kapcsolódó tárgyakat (bölcső, edények, őrlőkövek stb.) az ajtótól jobbra találták meg, a férfiak tárgyait pedig a bal oldalon. (A férfiak és nők sírjainak elkülönítése a temetőkben is megfigyelhető, csak ott a sorrend éppen fordított.)