A korai termelőknél a termékenységi rítusokhoz nagy valószínűséggel emberáldozatok is tartoztak. Az európai népszokásokban a pünkösdhöz egy különös szokás is társult: egy embert tetőtől talpig levelekbe vagy fakéregbe öltöztettek, és különféle játékok után (kergetés, viaskodás) úgy tettek, mintha megölték volna. (Magyarországon gyermekjátékként is szokásos volt a gyermekek zöld ágakba öltöztetése. Ehhez kapcsolódott a „Bújj, bújj, zöld ág” kezdetű ének és játék is.) A vidám móka egy régi és véres szertartás emléke lehet. Az erdő, a növényzet, a természet szellemét költöztették minden évben egy emberbe, majd ezt az embert megölték. Furcsa szokás, hiszen nem a természet gyilkolása, hanem éppen új életre keltése a szertartás célja. Igen, de – hasonlóan a megölt főnökökhöz – gyakori elképzelés, hogy a természet életre keltését akkor segítik elő, ha a tavalyi, rossz testből kiszabadítják. A főnök és a fának öltözött ember megölése ugyanazt szolgálja: az újjászületést, a termékenység és bőség növekedését. Így a „pünkösdi király” választása sem csak a vezető megölésére utalhat vissza – amely feltételezésről már volt szó – hanem esetleg az emberáldozatra is.