[A paraszt Egyiptomban] azzal tölti napját, hogy munkaeszközöket farag a gabona szántásához. Éjszaka kötelet fon. Még a délidőt is munkával tölti a paraszt. Hogy kimenjen a mezőre, ehhez úgy felszereli magát, mint akármelyik harcos. A kiszáradt föld terül el előtte, és ő kimegy, hogy befogja az ekéjét.[…] Befogja az ekét, megy vele, barázdát von magának a földeken. Reggel kimegy, hogy korán hozzálásson, de nem találja [az ekét] a helyén. Három napot tölt a keresésével, az iszapban akad rá. A bőrt nem találja meg rajta, lerágták a farkasok. Kimászik, kötényével a kezében, hogy fogatot kolduljon magának […] Azzal tölti idejét, hogy szántsa a gabonát, de a kígyó ott van mögötte, és elpuszítja a földre szórt magot, nem fog látni [belőle] zöld levelet. […] Nem emlékszel a paraszt bajára, a termés összeírásakor? A kígyó vitte el a gabona felét, a többit a vízilovak falták fel. Sok az egér a szántóföldön. Leereszkedik a sáska, a nyájak [is] pusztítanak. A verebek nyomorúságot hoznak a parasztra. A maradéknak, mely a szérűn van, szintén vége lesz, a tolvajoknak jut. […] Az írnok kiköt a parton, összeírja a termést, az „ajtónállóknál” bot van, a núbiaiaknál pálmahusángok. Így szólnak: add a gabonát! Nincsen. Durván ütlegelik, összekötözve dobják a kútba. Fejjel lefelé vágják bele. Feleségét megkötözik jelenlétében, gyermekei bilincsben. Szomszédai otthagyják, elmenekülnek, elveszik gabonájukat.