Vajon hogyan illeszkedett volna mai társaságba egy ókori babiloni vagy római? Látható, világképük nemcsak egymásétól tért el, hanem nagyon messze állt a maitól is. Valószínűleg viselkedésük is sokszor meghökkenést keltene. Először is a mi fogalmaink szerint „hiányos” öltözékben jelennének meg. A korai civilizációk viselete valahol félúton volt a természeti népek meztelensége, és az újkori Európa agyonöltözöttsége között. A ruhák mindenhol lazák, egyszerűek voltak, nem szorosan és pontosan a testre szabottak, egy részüket nem is „felhúzták”, hanem maguk köré tekerték vagy magukra borították a viselőik. Mezítláb, saruban, szandálban jártak. Egyiptomban még az előkelő írnok vagy pap is úgy járt-kelt a palotában vagy templomban mezítláb, szinte meztelenül, ahogy ma a strandon szokás. A hideg ellen – volt róla szó – ruhán kívül testkenőcsökkel óvták magukat, a gyakori nagy melegben pedig hasznos volt a szellős öltözék. Ez a ruházat kevésbé takarta el a testet, mint az újkori viselet, de viselőik – e tekintetben – kevésbé is voltak szemérmesek. A nők Krétában és – a freskók tanúsága szerint – Egyiptomban is sokszor fedetlenül hagyhatták felsőtestüket, a sportrendezvényeken vagy a gümnaszionban (sportiskolában) pedig, illetve egyes ünnepségeken a görög férfiak meztelensége sem volt felháborító. A férfi és női viselet nem különbözött számottevően.