Az asztal mellett már valószínűleg feltűnést keltene egy-egy régi korból jöttvendég. A villával való étkezéstnem ismerték, ahogy nem használtak zsebkendőt sem. Ez persze nem jelentette azt, hogy nem ettek tisztán, hiszen ez lehetséges villa nélkül is. Böfögni ugyan nem illett, de azért lakomákon előfordulhatott, ahogy köpködés is. ➤[V. 2c] A lakomák után szokásos dévaj felvonulás, utcai lármázás ma éppúgy visszatetszést szülhetne, mint az a bevett görög szokás, hogy a nászéjszaka idején a hozzátartozók, a menyegző vendégei lármát csapnak a fiatalok ablaka alatt, kiabálásaikkal, kornyikálásukkal, durva szavakkal utalva arra, ami odabent zajlik. Régi korok erkölcsi nevelő célzatú írásait olvasva sok meglepetés érhet bennünket, hiszen olyasmi is bárdolaüanságnak, visszataszítónak vagy szégyentelennek számított, ami ma nem lenne az, vagy ellenkezőleg: számos viselkedésformáról derül ki mellékesen, hogy elfogadható vagy gyakori jelenség volt, miközben ma teljesen elképzelhetetlen. ➤[V. 2a–c] Ebből is látszik, hogy tévedés lenne azthinni, hogy ezekben a kultúrákban nem volt illem. Egyszerűen csak másféle volt ez az illem, és kultúránként is eltért. Bali szigetén például hagyományosan illetlenség egymás jelenlétében enni, saját magyarázatuk szerint azért, mert „állatias” dolog, akárcsak a normális emberi fogak, amelyeket ugyanilyen okból serdülő korban lereszelnek. (Az egymás előtt való evés tilalmának, mint arról korábban volt szó, máshol egészen más: a lélek óvása a célja. Lehet, hogy régebben Balin is ez volt a helyzet.) Ez azonban inkább kivétel: a hagyományos kultúrák, bár egyértelmű korlátokat vontak a viselkedés számára, ezek a korlátok a test dolgaival kapcsolatban több szabad teret engedtek, mint az újkori Európában.