Szabályozás alá esik a szexuális élet is. A legismertebb, legszigorúbb és a tudomány számára legtalányosabb szabály a vérfertőzés (incestus) tilalma. Szülők gyermekeikkel, illetve testvérek egymás között a társadalmak túlnyomó többségében – a társadalom fejlettségétől függetlenül – nem közösülhetnek. A főemlősök világában a vérfertőzés előfordulhat. Genetikusok szerint a vérfertőzésre épülő társadalom hosszabb távon nem több, hanem kevesebb életképtelen egyedet teremtene. Mégis valószínű, hogy a vérfertőzés tilalmának mindenekelőtt genetikai oka van: így változatosabb egyedek jönnek létre, ami segíti az evolúciós fejlődést. Úgy tűnik, más főemlősök is törekednek a vérfertőzés lehetőségének csökkentésére. A testvérszerelemmel szemben – egyes megfigyelések szerint – ösztönösen védekezik az ember is: azokban a társadalmakban, ahol – bármilyen okból – olyan gyerekeket nevelnek egy fedél alatt, akik nem vérrokonok, a különböző nemű gyerekek között jó kapcsolat alakul ki, hasonló lesz a gondolkodásmódjuk is, nemileg mégsem vonzódnak egymáshoz, még akkor sem, ha később érdekből összeházasítják őket. Feltehető, hogy a testvérekre vonatkozó „parancsnak” engedelmeskednek. Ezzel lehet összefüggésben az is, hogy ott, ahol a különböző nemű testvérek testközelben nevelkednek, nem alakult ki szigorú társadalmi tiltás a testvérházassággal szemben. Ott viszont, ahol ezeket a testvéreket korán elválasztják egymástól, és külön laknak – mivel talán az automatikus védekezés nem lép működésbe – a tiltások szigorúak. A vérfertőzéssel szembeni tabunak azonban nem csak genetikai oka lehet. Hogy a közeli kapcsolatok kizárólagosságának milyen társadalmi hátrányai lehetnek, arról már az exogámia kapcsán volt szó. Akárhogy is, a vérfertőzés elkerülésére vonatkozó biológiai „javaslatból”, legtöbb helyen társadalmi „parancs” lett. A vérfertőzés tilalmának okára még nincsen elfogadott, megnyugtató magyarázat.