Az enumerációs módszer lényege, hogy valamennyi lehetséges elrendezési tervváltozat előállításával meghatározandók az elrendezési tervhez tartozó mutatószámok (pl. az anyagmozgatási teljesítmény) értékei, majd ezek összehasonlításával, és közülük a legideálisabbnak ítélt kiválasztásával lehet az optimális megoldáshoz jutni. A fenti algoritmus látszólag egyszerű és könnyen végrehajtható. A jelenlegi számítástechnikai lehetőségek egy jó kombinatorikai elven működő algoritmus segítségével, kis objektumszámoknál akár előnyösek is lehetnek. Azonban – mivel a lehetséges elrendezési változatok száma faktoriális szabály szerint növekszik – nagyszámú új objektum helyének optimális meghatározására rendkívül sok esetet kell megvizsgálni. (pl.: 4 berendezés esetén 4! = 1 * 2 * 3 * 4 = 24, 10 berendezés esetén 10! = 3.628.800, 20 berendezés esetén 20! ≈ 2,5 * 1018) A sokszor irreálisan magas futási idő szükséglet miatt is többen próbálkoztak ideális módszerek kifejlesztésével ezen a területen. Próbálkoztak párhuzamosítással, több szálon futó számításokkal, de talán mondható, hogy az egyik leghatékonyabban alkalmazható megoldás mind a mai napig a magyar módszer, amelyre méltán lehetünk büszkék, ugyanis ez az eljárás magyar matematikusok kutatásain alapul.