Tölgyes Tamás

Pszichofarmakológia a klinikumban


A depresszió monoamin-elmélete

A depresszió patogenezisében az első, mára klasszikusnak számító neurotranszmitter-elmélet Schildkraut monoamin-hipotézise volt, mely szerint a depresszió hátterében a monoaminerg transzmisszió, elsősorban a noradrenalin-transzmisszió deficitje, míg a mánia mögött elsősorban a noradrenalin-transzmisszió túlsúlya áll (Magyar és Szökő 2011a, Láng és mtsai 1967). Habár ez a csökkent vagy emelkedett monoamin-transzmitterszint feltételezésre épült elmélet a mai tudásunk szerint túlzottan leegyszerűsítettnek, sematikusnak tűnik, egyértelmű, hogy a központi idegrendszer szerotonin és noradrenerg rendszerei diszregulációjának a depresszió patogenezisében alapvető szerepe van (Rihmer és Pestality 2009, Magyar és Szökő 2011a). A monoamin-teóriának látszólag ellentmondó érv, hogy az antidepresszív szerek farmakológiai hatása, a MAO-enzim vagy a monoamin-visszavétel gátlása a kezelés kezdetekor kialakul, míg az antidepresszív klinikai hatás csak 2-3 héttel később. Ezzel szemben áll azonban az a tény, hogy a noradrenalin- és a szerotoninszintet növelő antidepresszív hatású szerek száma egyre nagyobb. A patogenezisben valószínűleg jelentősége van még a kolinerg és a GABA-erg transzmissziónak, valamint egyes neuropeptideknek is (Magyar és Szökő 2011a).

Pszichofarmakológia a klinikumban

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 264 3

Hivatkozás: https://mersz.hu/tolgyes-pszichofarmakologia-a-klinikumban//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave