Drexler Dóra

Táj és tájértelmezés

A táj jelentésváltozásának összehasonlító kultúrtörténeti vizsgálata Anglia, Franciaország, Németország és Magyarország példáján

Melléklet

1. ábra. A nyelvi vizsgálat során alkalmazott módszerek kombinációja. A körök a vizsgált rokon értelmű szavak kapcsolatait illusztrálják az általuk alkotott szemantikai mezőkön belül. Ezekre a kapcsolatokra a szemantikaimező-elmélet alapján deríthetünk fényt. Az összekötő vonalak a különböző nyelvek szemantikai mezőinek összehasonlítására utalnak, módszertanilag tehát a nyelvi összehasonlításra

2. ábra. Piero della Francesca: Az ideális város (1470). Galleria Nazionale delle Marche, Urbino

3. ábra. Giorgione: Alvó Vénusz (1510 körül). Gemäldegalerie Alte Meister, Dresden. A tökéletes árkádiai táj követi a hibátlan istennő alakját. A „gendering” (nemekkel való ellátás) jelenségéhez a reneszánsz tájfestészetben lásd például Setten (2003)

4. ábra. id. Jan Brueghel: Flamand piac (1610 körül). The Royal Collection © 2010 Her Majesty Queen Elizabeth II. A népünnepély ábrázolása egy szélesebb látványba illeszkedik, mely a kép jobb oldalán látható. Egyértelműen látszik a két iránypontú perspektíva használata. Az ilyen, „közel-távol-tájnak” nevezett festmények részletesebb elemzéséért lásd például Ertz (1981) munkáját

5. ábra. A Banqueting House a whitehalli királyi udvarban, Londonban. Az épületet Inigo Jones udvari építész tervezte palladianista stílusban 1620 körül. Ez az ábra körülbelül 100 évvel később, 1715-ben, Colen Campbell Vitruvius Britannicus c. művében jelent meg

6. ábra. Balra: Inigo Jones díszletterve a Florimène (1635) című darabhoz. © Devonshire Collection, Chatsworth. A reprodukció a Chatsworth Settlement Trustees engedélyével történt. Jobbra: a Masque of Blackness című darab egyik jelmezterve, melyben Anna királynő is játszott (lásd Olwig 2002, 62 skk.)

7. ábra. Balra: Andrea Palladio terve a La Rotonda néven ismert Villa Almerico-Capráról Vicenzában, mely először a Quattro Libri dell’Architettura (1570) című művében jelent meg. Jobbra: a Chiswick House, Lord Burlington neopalladianista villája és tájképi kertje (The Mirror 1827) Alexander Pope és később William Kent is részt vettek a kert kialakításában

8. ábra. Blenheim Palace parkja (Gardenvisit.com 2010). Brown 1764-től dolgozott itt. Ő duzzasztotta fel a folyót, s növelte meg ezáltal a vízfelületet. A palladianista híd, mely John Vanbrugh építész munkája, így részben víz alá került, és létrejött az angol kert máig oly tipikusnak tartott látványa. A táj „feljavítása”, ahogy Brown tartotta, a kert korábbi partereinek kiterjedt gyepekké alakításával és a lankás domborzat megformálásával történt (lásd Turner 1985)

9. ábra. William Gilpin: Nem festői és festői hegyi táj. Megjelent Gilpin Three Essays című kötetében, 1792-ben

10. ábra. Gainsborough: Folyami táj (1768–1770). Philadelphia Museum of Art, Philadelphia

11. ábra. Honoré d’Urfé Astrée című műve illusztrált kiadásának első oldala (1632–33). A kép a forezi tájat ábrázolja, amelyen a Lignon folyó halad át. A regény főhősei, Céladon és Astrée keretezik a képet (Le Règne d’Astrée 2007)

12. ábra. Joseph Caraud: XVI. Lajos és Marie-Antoinette a kertben. A festmény a 19. század második felében készült és a 18. századi francia királyi udvarban zajló idealizált „vidéki életet” ábrázolja

13. ábra. Alexandre-Hyacinthe Dunouy: Kilátás az ermenonville-i parkra. Magántulajdon

14. ábra. Ledoux terve az utópikus sóbányavárosról, Chaux-ról (1804). A város az azt körülvevő »paysage« lehatárolt részeként jelenik meg. Langner (1963, 30) szerint azonban Ledoux a L’Architecture (1804) című művében már nem említ szabályos városalaprajzot, hanem minden egyes épületet különálló tájképben képzel el és ábrázol

15. ábra. A mezőőr gömbháza a Maupertuis-park számára. Ledoux perspektívikus rajza (Ramée 1847, 316)

16. ábra. Johann Georg Sulzer emlékműve Hirschfeld Theorie der Gartenkunst (A kertművészet elmélete) (1780) című művében. Hirschfeld (uo. 60–61) leírása a képről jól tükrözi a német szentimentalizmus szellemiségét: „A jelenet hatása alatt, gondolataiba és melankóliába merülve, az érző szemlélő egy szemközti tölgynek támaszkodik, odapillant, ahol a hold fénye az ő Sulzere nevét megvilágítja, újra elfordul, s egy könnycseppet hullat.”

17. ábra. A Pantheon Sourheadben (1757) és Wörlitzben (1795). (Sven Dressler fotója)

18. ábra. Károly Tódor választófejedelem Sckell és Benjamin Thompson, Rumford grófja társaságában, az Englischer Gartenban (akkori nevén Theodors-Park). Augustine Palme (1867) falfestménye (Dombart 1972, 37)

19. ábra. Goethe kerti háza a weimari parkban. Litográfia S. Rösel alapján, 19. század eleje (Hoffmann 1963, 33. ábra)

20. ábra. Goethe rajza egy szicíliai öbölről (1787) (Das Goethezeitportal der LMU 2010)

21. ábra. A panoráma keresztmetszete. A. Bejárat és pénztár B. Elsötétített folyosó C. Nézők emelvénye D. A szemlélő látószöge E. Körbeérő vászon F. Plasztikusan kialakított előtér („Faux Terrain”) G. „Trompe-l’oeil” technikával festett tárgyak a vásznon (Oettermann 1980, 41)

22. ábra. Caspar-David Friedrich: Naplemente (Testvérek) (1830–35). The State Hermitage Museum, St. Petersburg. Fotó © The State Hermitage Museum. Vladimir Terebenin, Leonard Kheifets, Yuri Molodkovets. A romantikus tájértelmezés középpontjában a végtelen áll, melyet az ember vágyakozva, és a fenségesség érzetével képzel el és él át

23. ábra. Operaelőadás Eszterházán, Joseph Haydn vezényletével (Wellmann 1942, 612–613). A díszlet ábrázolása ezen a korabeli akvarellen az idealizált „természet” képét mutatja, vagyis az udvarhoz hű magyar főnemesség tájfelfogását. Sajátos a színészek török jelmeze. Török utalások nemcsak a színházban fordultak elő, hanem a magyar „anglo–chinois” kertekben is, mégpedig staffázsok formájában. Ezek a magyar udvari rokokó művészet sajátosságait hordozták (Zádor 1974, 84), és a törökök feletti győzelemre való utalásokként is értelmezhetők. A győzelem „szabadította fel” ugyanis Magyarországot a mohamedán elnyomás alól (és mentette meg tőle a Nyugatot). Egyben a török legyőzése legitimálta a Habsburg-udvar és szövetségesei hatalmi követeléseit is a „felszabadított” országban. Hogy a staffázsok ilyen értelmezése mennyire állja meg a helyét, azonban további kutatásra szorul

24. ábra. Balra: Telemakhosz Eukarisszal. Jobbra: Kalypszo nimfa fogadja Telemakhoszt és Mentort. A sárvári kastély falfestményei a rendi-patriotista nemesség klasszicista tájfelfogását Telemak kalandjain keresztül ábrázolják (1770-es évek körül). Nádasdy Ferenc Múzeum Fotótára, Sárvár

25. ábra. Ráday Gedeon gróf felvilágosult-patriotista tájfelfogásának klasszicista stílusú ábrázolása a péceli kastélyban. Műemlékek Nemzeti Gondnoksága. Fotó: Kincses Károly. A kastély falfestményeinek nagy részét Scherwitz Mátyás készítette 1766 és 1771 között

26. ábra. A pavilon „corona civicá”-val Csáky Emánuel hotkóci tájképi kertjében. Részlet Rombauer János A hotkóci Csáky-kastély kertjének képei című staffázsábrázolásaiból (1802). Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnoka

27. ábra. Rombauer János: A hotkóci Csáky-kastély kertjének képei (1802). Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnoka. Galavics (1999, 47) néhány (inkább még szentimentális stílusú) staffázs előképét azonosította Grohmann Ideenmagazinjában. A kettős piramist (5.), melyet Csáky elhunyt szüleinek emlékére emeltek, az Ideenmagazin például két ember megingathatatlan barátsága, vagy a házastársi hűség megörökítésére ajánlotta (uo.)

28. ábra. Albert Christoph Dies: Az Esterházy-kastély kerti homlokzata (1812). Esterházy Privatstiftung, Eisenstadt Palace; Fotó: Gerhard Wasserbauer. A kép a kismartoni (eisenstadti) kastély és kert Moreau által készített tervét szemlélteti. A kastélynak csak a középső része valósult meg

29. ábra. Albert Christoph Dies: Kilátás a Leopoldina-templomra (1807). Esterházy Privatstiftung, Eisenstadt Palace; Fotó: Gerhard Wasserbauer

30. ábra. Az első balatoni gőzhajó Balatonfürednél (1846). Szerelmey Miklós rajza 1848-ból (Hajokanno 2010). Érdemes megjegyeznünk, hogy a hajót Kisfaludynak keresztelték, a már említett rendi-patriotista balatoni költő, Kisfaludy Sándor emlékére

31. ábra. Petrich András: Buda és Pest látképe a hajóhíddal a Gellérthegyről (1817). Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnok. Petrich rajza alapján Richter Fülöp Antal készített rézkarcot 1818-ban (Krén–Marx 2004)

32. ábra. Hofbauer János: Dévény vára (1830–33). Magyar Nemzeti Galéria, Budapest. Dévény már a rómaiak idején Magyarország nyugati kapuja volt. A Rákóczi-szabadságharc alatt a vár az udvarpárti főnemesi Pálffy-családé volt, és ezért megmenekült a rombolástól. Csak 1809-ben, a Habsburgok ellen harcoló francia csapatok robbantották fel (Szabó 2008)

33. ábra. Id. Markó Károly: Visegrád (1826–30). Magyar Nemzeti Galéria, Budapest. A festmény az egyik első nagyobb formátumú kompozíció, mely a magyar vidéket nem klasszicizáló stílusban ábrázolja tájként (Zádor 1970, 370). A képen a Dunakanyar látható, a magyar történelem dicsőségesnek tartott időszakának színhelye – és Magyarország egyik mai napig legszebbnek talált látképe. A zöld domb tetején a 13. századi fellegvár romjai láthatók. A Dunánál magasodik az ún. Salamon-torony, melyben a legenda szerint I. Salamon magyar királyt tartották fogva (Bodnár 1980, 67)

34. ábra. Id. Markó Károly: Puszta (1853). Magyar Nemzeti Galéria, Budapest. Ez a festmény egyike azon kevés magyarországi tájábrázolásnak, melyeket a festő korai alkotói korszakát (kb. 1830-ig) követően festett. A kép kompozíciója és stílusa is más, mint Markó legtöbb művéé. Itt ugyanis nem klasszicista, hanem romantikus stíluseszközöket használ. A kép az Alföldet, a magyar nemzet jelképét mutatja, egy nagy vihar után

35. ábra. Ligeti Antal: Visegrád (1860). Magántulajdon. Ligeti 1854-ben id. Markó Károly tanítványa volt Olaszországban. Ezen a festményen Visegrád látképét, mesterének híres témáját (lásd fentebb), romantikus stílusban festette meg. A történelmi táj ezen ábrázolásmódja a forradalom utáni időszak nemzeti-romantikus tájfelfogását illusztrálja

36. ábra. Illusztráció az egyes tájfelfogások fejlődéséről a négy vizsgált ország társadalmi átalakulásával összefüggésben

37. ábra. Illusztráció a felvilágosult társadalmi eszmények hatásáról, a társadalmi változásokkal és a tájfelfogásokkal összefüggésben. A vízszintes hatásvonalak és a társadalmi szerkezetet jelképező oválisok átfedései az időbeli eltolódást mutatják az új eszmék felvétele és az új társadalmi struktúrák kialakulása között

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 059 947 4

Művelődéstörténet

Mi a táj? Mit jelent számunkra és miért? Milyen gondolatokat, ideálokat és formákat társítunk hozzá, és hogyan alakult ki, illetve változott meg a róla alkotott elképzelésünk az idők folyamán? A könyv, amit az Olvasó a kezében tart, ezekkel a tájkutatás szempontjából alapvető kérdésekkel foglalkozik, méghozzá egy nemzetközi összehasonlítás keretében. Nem elsősorban a tájfogalom és a tájábrázolás bölcsőit, a reneszánsz Itáliát és a 16. századi Németalföldet vizsgálja, hanem Anglia, Franciaország, Németország és Magyarország példáján keresztül mutatja be az európai tájfelfogások jelenkori sokszínűségét és annak kultúrtörténeti okait.

Ajánljuk e könyvet minden tájjal foglalkozó hallgató, kutató, oktató és gyakorló szakember számára. Továbbá mindazoknak, akik árnyaltabb képet szeretnének kapni a természetről, a társadalomról, valamint az ember ezekben játszott szerepéről alkotott európai elképzelések történetéről.

Hivatkozás: https://mersz.hu/drexler-taj-es-tajertelmezes//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero