Borbély Gábor

Civakodó angyalok


Tamás első párizsi magisztériuma és itáliai tartózkodása (1256–1268). A teológiai summák

1256 és 1259 között Tamás rendes magiszterként oktatott a párizsi egyetemen. Az oktatás ebben az időben alapvetően fölolvasásokból (lectio), valamint disputák tartásából állt (lásd a 8. fejezetet). Tamás föltehetőleg még párizsi magiszterként fogott hozzá első summájának, a Summa contra gentilesnek (A teológia összegzése a pogányok ellenében) a megírásához, ám a művet végül Itáliában fejezte be, minden bizonnyal 1265 szeptembere előtt (Torrell 1993: 149–153). A summa a középkori tudományos irodalom olyan reprezentatív műfaja, amely – ellentétben a lectióval és a disputával – nem köthető közvetlenül az oktatás egyetlen formájához sem. A 13. századi summában a tudásanyag szisztematikus összegzése történik. Maga a műfaj nem köthető a teológiához, ismerünk például olyan grammatikai, logikai és természetfilozófiai műveket is, amelyeket summának vagy (ha kevésbé terjedelmesek voltak) summulának (vagy többes számban: summulae-nek) hívtak.

Civakodó angyalok

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 454 431 9

„Ha tehát sem klerikus, sem laikus, sem pedig szerzetes nem vagy, akkor képtelen vagyok kitalálni, hogy milyen néven nevezzelek. (…) A nevek ugyanis el szokták veszíteni tulajdonképpeni jelentésüket akkor, amikor az általuk jelölt dolgok megszűnnek tökéletesek lenni. Ha eltávolítjuk a ház tetejét vagy a falát, akkor a házat csak tökéletlen háznak nevezzük. Hasonlóképpen: ha azt a testrészt, amely férfivá tesz, eltávolítjuk, téged nem Péternek, hanem tök-életlen Péternek kell, hogy nevezzünk” (Roscellinus levele Petrus Abaelardushoz).

„Az ember valamennyi törekvése között a bölcsességre irányuló a legtökéletesebb, a legmagasztosabb, a leghasznosabb és a legörömtelibb. A legtökéletesebb azért, mert amilyen mértékben törekszik az ember a bölcsességre, oly mértékben részesül - legalábbis valamelyest - az igaz boldogságban (…). A legmagasztosabb viszont azért, mert az ember a leginkább ennek révén válik az Isten hasonmásává, aki mindent a bölcsességben hozott létre; s mivel a hasonlóság a szeretet oka, a bölcsességre irányuló törekvés mindenekelőtt a barátság révén köt össze bennünket Istennel (…). A leghasznosabb pedig azért, mert a bölcsesség révén jutunk el a halhatatlanság birodalmába: a bölcsesség kívánása tehát elvezet az örök uralomhoz. A legörömtelibb végül azért, mert nincsen keserűség a társaságában; nincsen bosszúság a vele való élésben, hanem csak vígság és öröm” (Aquinói Szent Tamás, Summa contra gentiles, Első könyv, Második fejezet).

Hivatkozás: https://mersz.hu/borbely-civakodo-angyalok//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave