Borbély Gábor

Civakodó angyalok


Teológusok a 13. Század második felében

Petrus Johannes Olivi (kb. 1248–1298) a 13. század végi ferences spiritualitás egyik legvitatottabb, s egyben legnagyobb hatású alakja volt. 1250-ben csatlakozott a ferences rendhez, majd Párizsban tanult, ám élete végéig teológiai baccalaureus maradt. Egyetemi karrierjének az ellene folytatott eljárás, s művei 1283-as elítélése vetett véget (Burr 1976: 35–44). Olivi határozottan szemben állt azzal, amit a korszak Arisztotelész-kultuszának tekintett. Nem pusztán Arisztotelész autoritását vitatta azonban, hanem általában a pogány filozófusokét. A grammatika, a retorika és a logika terén megfelelőképpen jártak el, a fizikai tudományokat illetően – amennyiben ezek az empirikus megfigyelésen alapulnak – adekvát ismereteik voltak.

Civakodó angyalok

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 454 431 9

„Ha tehát sem klerikus, sem laikus, sem pedig szerzetes nem vagy, akkor képtelen vagyok kitalálni, hogy milyen néven nevezzelek. (…) A nevek ugyanis el szokták veszíteni tulajdonképpeni jelentésüket akkor, amikor az általuk jelölt dolgok megszűnnek tökéletesek lenni. Ha eltávolítjuk a ház tetejét vagy a falát, akkor a házat csak tökéletlen háznak nevezzük. Hasonlóképpen: ha azt a testrészt, amely férfivá tesz, eltávolítjuk, téged nem Péternek, hanem tök-életlen Péternek kell, hogy nevezzünk” (Roscellinus levele Petrus Abaelardushoz).

„Az ember valamennyi törekvése között a bölcsességre irányuló a legtökéletesebb, a legmagasztosabb, a leghasznosabb és a legörömtelibb. A legtökéletesebb azért, mert amilyen mértékben törekszik az ember a bölcsességre, oly mértékben részesül - legalábbis valamelyest - az igaz boldogságban (…). A legmagasztosabb viszont azért, mert az ember a leginkább ennek révén válik az Isten hasonmásává, aki mindent a bölcsességben hozott létre; s mivel a hasonlóság a szeretet oka, a bölcsességre irányuló törekvés mindenekelőtt a barátság révén köt össze bennünket Istennel (…). A leghasznosabb pedig azért, mert a bölcsesség révén jutunk el a halhatatlanság birodalmába: a bölcsesség kívánása tehát elvezet az örök uralomhoz. A legörömtelibb végül azért, mert nincsen keserűség a társaságában; nincsen bosszúság a vele való élésben, hanem csak vígság és öröm” (Aquinói Szent Tamás, Summa contra gentiles, Első könyv, Második fejezet).

Hivatkozás: https://mersz.hu/borbely-civakodo-angyalok//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave