Borbély Gábor

Civakodó angyalok


A párizsi egyetem artes fakultásának 1340. december 29-i statútuma (Chartularium 1891: 505–507)

Ez a statútum azt a címet viseli, hogy „a szabad művészetek fakultásának határozata bizonyos occamista tévedések elvetéséről” (magyarul lásd Redl 2001: 186–188). Habár ez a cím egy 15. századi kéziratban maradt ránk, a fakultás egyik prokurátorának kortárs (s valószínűleg 1341. január-februárjára vonatkozó) följegyzései között azt olvashatjuk, hogy a fakultás statútumot bocsátott ki „azoknak az újabb nézeteivel szemben, akiket ockhamistáknak hívnak (contra novas opiniones quorundam, qui vocantur Occhanistae). Ha ez a feljegyzés az 1340-es statútumra vonatkozik (ez abban az esetben lehetséges, ha valamilyen oknál fogva körülbelül egy hónappal a megfogalmazása után pecsételték le és léptették életbe), akkor mindez elegendő bizonyíték arra, hogy a kortársak a statútumot úgy tekintették, mint ami a párizsi „ockhamisták” ellen irányult. Ha a feljegyzés nem erre vonatkozik, akkor 1341-ben kibocsátottak egy olyan statútumot az „ockhamisták” ellen, amely mára már elveszett (Courtenay–Tachau 1982: 60–62; Courtenay 1984a; Thijssen 1990; Courtenay 1995b: 268–284; Kaluza 1995b: 302–305).

Civakodó angyalok

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 454 431 9

„Ha tehát sem klerikus, sem laikus, sem pedig szerzetes nem vagy, akkor képtelen vagyok kitalálni, hogy milyen néven nevezzelek. (…) A nevek ugyanis el szokták veszíteni tulajdonképpeni jelentésüket akkor, amikor az általuk jelölt dolgok megszűnnek tökéletesek lenni. Ha eltávolítjuk a ház tetejét vagy a falát, akkor a házat csak tökéletlen háznak nevezzük. Hasonlóképpen: ha azt a testrészt, amely férfivá tesz, eltávolítjuk, téged nem Péternek, hanem tök-életlen Péternek kell, hogy nevezzünk” (Roscellinus levele Petrus Abaelardushoz).

„Az ember valamennyi törekvése között a bölcsességre irányuló a legtökéletesebb, a legmagasztosabb, a leghasznosabb és a legörömtelibb. A legtökéletesebb azért, mert amilyen mértékben törekszik az ember a bölcsességre, oly mértékben részesül - legalábbis valamelyest - az igaz boldogságban (…). A legmagasztosabb viszont azért, mert az ember a leginkább ennek révén válik az Isten hasonmásává, aki mindent a bölcsességben hozott létre; s mivel a hasonlóság a szeretet oka, a bölcsességre irányuló törekvés mindenekelőtt a barátság révén köt össze bennünket Istennel (…). A leghasznosabb pedig azért, mert a bölcsesség révén jutunk el a halhatatlanság birodalmába: a bölcsesség kívánása tehát elvezet az örök uralomhoz. A legörömtelibb végül azért, mert nincsen keserűség a társaságában; nincsen bosszúság a vele való élésben, hanem csak vígság és öröm” (Aquinói Szent Tamás, Summa contra gentiles, Első könyv, Második fejezet).

Hivatkozás: https://mersz.hu/borbely-civakodo-angyalok//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave