Tartalomjegyzék

• CIVAKODÓ ANGYALOK Bevezetés a középkori filozófiába
• Impresszum
• Előszó
• chevron_rightAnselmus Cantuarensis (Canterburyi Anselmus; 1033–1109)
  • 1.1. Eadmer
  • 1.2. Vándorévek és Bec
  • 1.3. A Monologion és a Proslogion
  • 1.4. Hittételek, valamint olyan állítások, amelyeket tudunk
  • 1.5. Az ontológiai istenérv
  • 1.6. Anzelm mint canterburyi érsek. A késői írások
  • 1.7. Az akarat szabadsága
  • 1.8. Isteni előretudás és szabad akarat
• chevron_right2. Petrus Abaelardus (1079–1142)
  • 2.1. A Szerencsétlenségeim története (Historia calamitatum)
  • chevron_right2.2. Abaelardus és a tanítómesterei
    • 2.2.1. Roscellinus, a vokalista (1050 körül–1120/25)
    • 2.2.2. Guillelmus de Campellis (Guillaume de Champeaux;1060/1070–1122)
    • 2.2.3. Teológiai tanulmányok: Anselmus Laudunensis (Anselm de Laon; 1050 körül–1117)
  • 2.3. Abelard és Héloïse
  • 2.4. Abaelardus mint szerzetes és teológus
  • chevron_right2.5. Az univerzáléprobléma
    • 2.5.1. Az univerzálé a dolgok anyagi lényege: ez volt Vilmos első álláspontja
    • 2.5.2. Az univerzálé indifferenciaelmélete: ez Vilmos második elmélete
    • 2.5.3. Abaelardus első megoldása: a Logica ingredientibus
    • 2.5.4. Abaelardus második megoldása: a Logica nostrorum petitioni sociorum
  • chevron_right2.6. Abaelardus etikája
    • 2.6.1. A Collationes
• 3. Filozófiai iskolák a 12. Században
• 4. A tudomány axiomatikus-deduktív modellje
• 5. Fordítók és fordítások a 12–13. Században
• 6. Arisztotelész-recepció a 13. Században
• 7. Albertus Magnus (1200 körül–1280)
• 8. Egyetemek, oktatási formák, műfajok
• chevron_right9. Aquinói Szent Tamás
  • 9.1. Ifjúkor, tanulmányok
  • 9.2. A létező és a lényeg
  • 9.3. Összetett szubsztanciák
  • 9.4. Az egyediség alapelve (principium individuationis)
  • 9.5. Az univerzálék és a lényeg önmagában vett szemlélete
  • 9.6. Egyszerű szubsztanciák
  • 9.7. A létezés és a lényeg valóságos különbözősége
  • 9.8. Az öt út
  • 9.9. Tamás első párizsi magisztériuma és itáliai tartózkodása (1256–1268). A teológiai summák
  • 9.10. Tamás második párizsi magisztériuma
• 10. Bonaventura (1217 körül–1274)
• 11. Az 1277-es elítélő határozat
• 12. Sigerus de Brabantia (1240 körül–1281/84) és Boëthius de Dacia (†1284 előtt)
• 13. Teológusok a 13. Század második felében
• chevron_right14. Johannes Duns Scotus (1265/66–1308)
  • 14.1. Duns Scotus élete
  • 14.2. Duns Scotus művei
  • 14.3. Univocitás
  • 14.4. Intuitív és absztraktív megismerés
  • 14.5. Principium individuationis
  • 14.6. Formális különbözőség
  • 14.7. Akarat és értelem: Aquinói Tamás, Henricus Gandavensis és Duns Scotus
  • 14.8. Szabad akarat, a kontingencia szinkronikus értelmezése
• chevron_right15. Duns Scotus és Ockham között
  • 15.1. Duns Scotus tanítványai, követői és bírálói
  • 15.2. Petrus Aureoli (1280 körül–1322)
  • 15.3. Richardus de Camsale (Richard of Campsall; 1280 körül–1350 körül)
• chevron_right16. Guillelmus de Ockham (1285 körül–1347)
  • 16.1. Ockham élete
  • 16.2. Ockham művei
  • chevron_right16.3. Ockham szemantikája
    • 16.3.1. A terminusok sajátosságai
    • 16.3.2. Szignifikáció
    • 16.3.3. Szuppozíció
    • 16.3.4. Ockham a szignifikációról és a szuppozícióról
    • 16.3.5. Abszolút és konnotatív terminusok
  • chevron_right16.4. Mentális nyelv
    • 16.4.1. Többértelműek-e a mentális terminusok?
    • 16.4.2. Vannak-e szinonimák a mentális nyelvben?
  • 16.5. Univerzálék és egyedi fogalmak
  • 16.6. Intuitív megismerés – absztraktív megismerés
  • 16.7. Megtéveszthet-e bennünket Isten?
• chevron_right17. Ockham követői és vitapartnerei
  • 17.1. Gualterus Burlaeus (Walter Burley; 1275 körül–1344/5)
  • 17.2. Gualterus Chatton (Walter Chatton; 1285 körül–1343)
  • 17.3. Adamus Goddamus (Adam Wodeham; 1295 körül–1358)
  • 17.4. Robert Holcot (1290 körül–1349)
• 18. Oxford és Párizs a 14. Század első felében
• chevron_right19. Az angliai filozófia és teológia recepciója Párizsban a 14. Században
  • 19.1. Ockham-recepció
  • 19.2. A párizsi egyetem artes fakultásának 1339. szeptember 25-i statútuma (Chartularium 1891: 485–486)
  • 19.3. A párizsi egyetem artes fakultásának 1340. december 29-i statútuma (Chartularium 1891: 505–507)
  • 19.4. Az itáliai kapcsolat. Viták és elítélések
• 20. Johannes Buridanus (1295/1300–1358/61)
• 21. Buridanizmus a közép-európai egyetemeken. Via antiqua és via moderna, realizmus és nominalizmus
• Irodalom

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 454 431 9

„Ha tehát sem klerikus, sem laikus, sem pedig szerzetes nem vagy, akkor képtelen vagyok kitalálni, hogy milyen néven nevezzelek. (…) A nevek ugyanis el szokták veszíteni tulajdonképpeni jelentésüket akkor, amikor az általuk jelölt dolgok megszűnnek tökéletesek lenni. Ha eltávolítjuk a ház tetejét vagy a falát, akkor a házat csak tökéletlen háznak nevezzük. Hasonlóképpen: ha azt a testrészt, amely férfivá tesz, eltávolítjuk, téged nem Péternek, hanem tök-életlen Péternek kell, hogy nevezzünk” (Roscellinus levele Petrus Abaelardushoz).

„Az ember valamennyi törekvése között a bölcsességre irányuló a legtökéletesebb, a legmagasztosabb, a leghasznosabb és a legörömtelibb. A legtökéletesebb azért, mert amilyen mértékben törekszik az ember a bölcsességre, oly mértékben részesül - legalábbis valamelyest - az igaz boldogságban (…). A legmagasztosabb viszont azért, mert az ember a leginkább ennek révén válik az Isten hasonmásává, aki mindent a bölcsességben hozott létre; s mivel a hasonlóság a szeretet oka, a bölcsességre irányuló törekvés mindenekelőtt a barátság révén köt össze bennünket Istennel (…). A leghasznosabb pedig azért, mert a bölcsesség révén jutunk el a halhatatlanság birodalmába: a bölcsesség kívánása tehát elvezet az örök uralomhoz. A legörömtelibb végül azért, mert nincsen keserűség a társaságában; nincsen bosszúság a vele való élésben, hanem csak vígság és öröm” (Aquinói Szent Tamás, Summa contra gentiles, Első könyv, Második fejezet).

Hivatkozás: https://mersz.hu/borbely-civakodo-angyalok//