Lajkó Károly

Túl a pszichiátrián

Virtuális környezet

A tanulás lényegét abban állapíthatjuk meg, hogy felkészít bennünket a környezet várható változásaira. Beszéltünk már arról, hogy az emberi viselkedés legfontosabb környezete a másik ember viselkedése. A másik ember várható viselkedését, mivel még nem történt meg, virtuális környezetnek kell tekintenünk. Azonban ez a virtuális környezet valóságos környezetként hat a viselkedésünkre. Azért van ez így, mert a szó szerint vétel kontextusában a jövő fogalmi megragadása a valóság erejével hat. Ráadásul a fogalmak, amelyek közül néhányat rövidesen be fogunk mutatni, az elképzelt jövő tömör összegzése. A lényeg tehát az, hogy a nyelvi képességünk miatt megjelenik egy másik környezet is, és emiatt a viselkedésünk nemcsak konkrét környezetben zajlik, hanem egy előre vetített környezetben is. Tehát a környezetünk is megkettőződik.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 454 444 9

Orvostudomány

Manapság egyre többen komolyan fontolgatják, hogy felkeresnek egy pszichiátert, de aztán nem szánják rá magukat. Van a pszichiátriában valami, ami idegenkedést vált ki az emberekből. Lehet, hogy a komor múltja, vagy az, hogy az utóbbi időben egyre hangosabban bírálják kívülről és belülről is. Emiatt aztán sokan megpróbálnak tetszetős, de teljesen tudománytalan mozgalmak önjelölt szakembereitől segítséget kérni. Ebben a kaotikus helyzetben az idegtudományokra épülő modern pszichiátria hozná a megoldást? A modern pszichiátria végül is meg tud birkózni azokkal a lelki nehézségekkel, amelyek az élet viszontagságai miatt keletkeznek? Ha nem a pszichiátria, akkor a pszichológia hozná a megoldást? De a sokféle közül melyikre bízzuk magunkat, melyiket válasszuk vezérfonalnak? Ebben a könyvben nemcsak kérdéseket teszünk fel, hanem a felvetett problémák megoldására javaslatokkal is előállunk. Maga az olvasó közvetlenül eldöntheti, hogy ezek mennyire használhatók a gyakorlatban.

Hivatkozás: https://mersz.hu/lajko-tul-a-pszichiatrian//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero