A mikrobiológiai diagnosztika azáltal, hogy egy élő (kórokozó) szervezet kimutatásán alapul, általában időigényes. Az esetek nagy részében nincs is szükség a gyors eredményre, mivel a fertőzések a mikroorganizmusok szaporodásával párhuzamosan, annak gyorsaságával fejlődnek ki és haladnak előre. Bizonyos formái toxinok termelése vagy más okok miatt rendkívül invazívak, rohamos sebességgel terjednek a szervezetben, illetve a központi idegrendszer vagy a keringési rendszer fertőzéseiként az életet közvetlenül veszélyeztetik. Ezek kezelése a fertőző ágens vírus- vagy baktériumtermészetének igazolásán, a kórokozó kimutatásán alapul, nélküle bizonytalan marad. Ezekben az esetekben van igény a gyorsdiagnosztikára, a kórokozó minél gyorsabb (akár órákban vagy percekben mérhető) kimutatására. Ide sorolhatjuk a járványügyi szempontból kiemelt jelentőségű kórokozók azonnali jelzését (pl. steril sürgősségi műtét megkezdése előtt az MRSA, szülés megindulásakor a B csoportú streptococcus kimutatását, ha a korábban végzett szűrővizsgálatok eredménye nincs dokumentálva), vagy antituberkulotikumokra rezisztens Mycobacterium tuberculosis azonosítását egy rizikócsoportba tartozó beteg felvétele előtt.