Az oldat oldott anyagból és oldószerből áll, a kettő kölcsönhatása során jön létre. Szilárd anyag oldódása során két fő folyamat játszódik le, a kristályrács felbontása és a hidratáció, az oldódás energiaváltozással járó folyamata. Az oldószer és az oldott anyag halmazállapotukat tekintve lehet gáz, folyékony vagy szilárd halmazállapotú. A kettő közül azt a komponenst tekintik oldószernek, amelyik nagyobb mennyiségben van jelen – vizes oldatokban a vizet. Fontos ismerni, hogy polaritás szempontjából milyen anyagok milyen típusú anyagokban oldódnak inkább. Erre a kérdésre a „hasonló hasonlót old” elv ad választ, amely szerint az apoláros jellegű vegyületeket apoláros oldószerek – például benzin, szén-tetraklorid –, a poláros jellegűeket poláros oldószerek – például a víz – oldják inkább. Az oldott anyag és az oldószer mennyiségi viszonyáról az oldat koncentrációja ad felvilágosítást. Az oldatok az oldott anyag mennyiségétől függően telítettek, telítetlenek és túltelítettek is lehetnek. A laboratóriumi munka során az oldatok koncentrációját leggyakrabban moláris koncentrációban (cB = B mol oldott anyag / 1 dm3 oldat), illetve tömegszázalékban (m/m% 100 g oldat hány g oldott anyagot tartalmaz) adják meg.