Borka Péter

Respiratorikus fizioterápia


VII/1.1. A teljesítőképesség javítása

Nyugalomban a külső belső légzés (sejtlégzés) egyensúlya a szervezet homeosztázisának egyik feltétele. Fizikai aktivitáskor a cardiorespiratoricus rendszer a ventilláció és a keringés fokozásával igyekszik ellátni a sejtek megnövekedett oxigénigényét és eltávolítani a szén-dioxidot. Az oxigénfogyasztás és a szén-dioxid-termelés a terhelés intenzitásának növekedésével arányosan nő. Mérsékelt intenzitásig a tejsav termelése és felhasználása egyensúlyban van. Egy adott intenzitás felett, amikor a szervezet már nem képes biztosítani a metabolikus folyamatok oxigénigényét, elindul az anaerob glikolízis. A vér laktátszintje (laktátküszöb) és szén-dioxid-szintje is a normális fölé emelkedik. A vérben megemelkedett szén-dioxid-tartalom a légzőközpont ingere a légzés jelentős növelésére (ventillációs küszöb). Ebben a tartományban  anaerob metabolizmus zajlik, melynek hatékonysága rosszabb, mint az aerob folyamatoké. Egészséges emberek a maximális oxigénfelvételük 55–65%-a környékén, jól edzettek akár a 80%-ánál érik el a laktátküszöböt. COPD-s betegeknél a ventillációs rendszer korlátozottsága jelentősen csökkenti a terheléstűrést. A terhelés alatti magas szén-dioxid-szint respiratorikus acidosist és az intenzitáshoz képest aránytalanul erős légszomjérzést eredményez. Mindezt súlyosbítja, hogy a ventilláció jelentős növekedése szignifikánsan növeli az oxigénfogyasztást COPD-s betegeknél. Mindezek együtt jelentősen korlátozzák fizikai aktivitásukat, teljesítményüket, terheléstűrésüket. 

Respiratorikus fizioterápia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 504 0

Hivatkozás: https://mersz.hu/borka-respiratorikus-fizioterapia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave