Két olyan fogalom ez, amelyek elhatárolása a köznapi szóhasználat felől közelítve valójában nem lehetséges. A köznyelv szinonimaként használja a két fogalmat, pontosabban a hatály helyett használja az érvényességet. Ebben a megközelítésben az „érvényes jogszabály” általában azt jelenti, hogy életben van, tehát alkalmazható, holott ez valójában a hatályt jelenti. Jogszabályt csak akkor lehet alkalmazni, ha érvényessége és hatálya egyidejűleg fennáll. Az érvényesség a jogszabályok kötelező erejét jelenti, és alkalmazásuk előfeltétele is. Az érvényesség meghatározott formai, tartalmi és kényszerítő elemek együttesének az eredménye. Nem azonos az érvényesüléssel, ami azt jelenti, hogy a jogszabály ténylegesen és rendeltetésének megfelelően betölti a társadalmi funkcióját, és az életviszonyokat ennek alapján szabályozza. Az érvényesség tehát azt jelenti, hogy a jogszabály a törvényben meghatározott valamennyi kellékével hiánytalanul rendelkezik, szabályszerűen alkották meg és a kihirdetése is megtörtént. Olyan konjunktív (egyidejűleg kötelezően fennálló) feltételegyüttesről van tehát szó, amelyből a kötelező erő származik. Ha bármelyik feltételelem hiányzik, az a jogszabály érvénytelenségét eredményezi. Jogszabály érvénytelenségét hazánkban az Alkotmánybíróság jogosult a rá vonatkozó szabályozási körében megállapítani.