A fejlett világ országaiban a szokványos napi étrend kb. 10-15 mg vasat tartalmaz, melynek kb. 5-10 százaléka szívódik föl a vékonybél proximális szakaszán, elsősorban a patkóbélből és a jejunum kezdeti részéből. Az állati eredetű táplálékok vastartalma könnyen fölszívódik, a növények vastartalma a fölszívódás során alig hasznosul. A két vegyértékű vas könnyebben szívódik föl, mint a három vegyértékű, emiatt – speciális, illetve célzottan alkalmazott étrendkiegészítők nélkül – a vegetáriánusok többsége néhány év után vashiányossá válik. (Mivel a B12-vitamin a szárazföldi növények fogyasztásával nem pótolható, a vegetáriánusokban étrendkiegészítők nélkül a B12-vitamin hiánya is törvényszerűen kialakul.) A C-vitamin és a citrusfélék a vas fölszívódását serkentik, a növényi fitátok és a tea gátolják. A napi 1 mg vasfölszívódás egyensúlyt tart a napi kb. 1 mg vasvesztéssel. Vasat a szervezet a leváló felszíni sejtekkel veszít, a széklettel, a vizelettel, a bőr, a köröm, a szőrzet és a haj vesztésével, valamint bármely vérvesztéssel, nőkben a fiziológiás menstruációs vérvesztéssel és terhességben a fejlődő magzatba történő vasátadással. Megszületéséig a magzat mintegy 800 mg vasat igényel. Az átlagos menstruációs vasveszteség kb. 20 mg. A nők teljes vaskészlete 3,5 g, a férfiak teljes vaskészlete 4 g. Véradás során kb. 200-250 mg vasat veszít a véradó, transzfúzió során egy palack vagy zsák vörösvérsejt-koncentrátummal ugyancsak kb. 200-250 mg vasat juttatunk be a vérszegény beteg szervezetébe.