A centrális vérnyomás, vagyis az aorta ascendensben „uralkodó” nyomás, egy nagyon fontos és hasznos fiziológiai paraméter, mivel mind systoléban, mind diastoléban igen jól jellemzi a szív és az aorta hemodinamikai kapcsolatát. Kialakításában a systolés kontrakció során létrejövő primer nyomáshullám, valamint a reflektált hullám összegződése vesz részt, ezáltal jelentősen különbözhet a perifériás (a. brachialis felett mérhető) vérnyomástól. A jelenség megértéséhez fontos érteni a hullám-visszaverődés teóriáját: a kontrakció során keletkező primer nyomás- (pulzus-) hullám végigfutva az aorta falán elsősorban az aorta bifurkációjáról, másrészt az artériák minden egyes elágazódásáról visszaverődik. A visszaverődés leginkább ott történik, ahol jelentős keresztmetszet-csökkenés következik be az artériás rendszerben, vagyis az artériák és a rezisztenciaerek határán. Ezek a rezisztenciaerek leginkább a bőr és a splanchnicum területén helyezkednek el, és fokozott vagy ellazult tónusuktól függően a visszaverődés virtuális pontja közelebb vagy távolabb helyezkedik el a nagyerektől (az endothel-funkciótól függően vazokonstrikció, illetve vazodilatáció állapota, melyet nagymértékben befolyásol például az esetleges béta-blokád, az alkalmazott béta-blokkoló hatása).