A természetben kilencvenkét elem fordul elő, a legnehezebb a 92-es rendszámú urán. Ezek az elemek építik fel az összes olyan anyagot, amellyel a természetben találkozunk. A mai periódusos rendszerek azonban száznál jóval több elemet tüntetnek fel. Az uránnál nehezebbeket kivétel nélkül emberek állították elő; gondosan végrehajtott kísérletekben fedezték fel őket. Az új elemek megtalálásáért akkora hajsza folyik, hogy néha még a tekintélyes laboratóriumokban is előfordulnak csalások. A kutatóknak ezért úgy kell az új elemek nyomába eredniük, hogy közben figyelik a hamis bejelentéseket. Darleane Hoffman ennek a tudományterületnek az egyik legkiválóbb képviselője – mentorához, Glenn T. Seaborg kémikushoz hasonlóan, aki több új elemet fedezett fel, mint bárki más a tudomány történetében. Darleane büszkén viseli a kabátja hajtókáján azt a kitűzőt, amelyen a mentoráról elnevezett 106-os elem vegyjele, Sg (seaborgium) olvasható. Glenn Seaborgot ritka kitüntetés érte: elemeket még a legnagyobbakról is alig neveznek el. 1994-ben Darleane csoportja igazolta, hogy a 106-os elemet valóban felfedezték Ghiorso és munkatársai, akik ezután a „seaborgium” nevet javasolták. Az IUPAC 1997-ig késlekedett a név elfogadásával, mert Seaborg még élt, de egyetlen olyan szabályt sem találtak, amely megtiltja, hogy élő emberről nevezzenek el elemeket.