Vera Rubin már gyerekkorában közeli ismeretségbe került a csillagokkal: „Az ablak alatt állt az ágyam, ahonnan láttam az eget, és sokkal érdekesebb volt a csillagokat bámulni, mint elaludni.” [1] Vera a Vassar College-ban kezdte egyetemi tanulmányait, ahol 1865-ben a híres csillagászt, Maria Mitchellt nevezték ki először csillagászprofesszornak. Vera a Cornell Egyetemen szerzett mesterfokozatot, és már diplomamunkája is megbolygatta a kedélyeket, mert Vera felvetette, hogy a galaxisok nagy távolságokon át is mozoghatnak együtt. A csillagászok többsége elvetette az ötletet, nem úgy George Gamow (1904-1968), a 20. századi tudomány egyik legeredetibb gondolkodója, akitől a világegyetem keletkezését modellező ősrobbanás- (Big Bang, Nagy Bumm) elmélet származik. Gamow a következő kérdést tette fel: „Van-e a galaxisok eloszlásának skálahossza?” Vera úgy gondolta, hogy ez a probléma jó téma lenne a PhD-disszertációjához. George Gamow lett a témavezetője. Vera arra az eredményre jutott, hogy a galaxisok nem véletlenszerűen, hanem nagy klaszterekben, csoportokban mozognak. Évekkel később az ő eredményeit tekintették az első bizonyítéknak, hogy a világegyetem több mint kilencven százalékát láthatatlan sötét agyag teszi ki, de sok időbe telt, mire a tudományos közösség értékelte a munkáját.