„Az I. r. felperest 25 éves korában, gyógyszeresen indukált első terhességének 38. hetében, 1999. október 20-án vette fel az alperes kórház szülészeti-nőgyógyászati osztálya, miután a terhesambulancián a magzati szívműködés és a méhtevékenység együttes vizsgálatánál (NST) kóros értéket, kiterjedt, közepes fokú vizenyőt és magas vérnyomást állapítottak meg. A szülés várható időpontja 1999. november 2. volt. Az I. r. felperes felvételekor az alperes orvosai 150/100 Hgmm vérnyomást mértek, közepes fokú vizenyőt állapítottak meg, és rögzítették a kórlapon, hogy a nyakcsatorna egy ujjnyira nyitva van. A magzat méhen belüli állapotát NST és amnioszkópiás vizsgálattal október 22-étől naponta, felváltva ellenőrizték. A vizsgálatok negatív eredményt adtak. Az I. r. felperes a magas vérnyomására gyógyszeres kezelést kapott. Az alperes orvosai ultrahangvizsgálatot, flowmetriás vizsgálatot, valamint vérvizsgálatot nem végeztettek. Az osztályos nővér október 29-én reggel, 7 óra előtt jelentette, hogy magzati szívműködést nem észlel, és azt az ún. Doppler-készülékkel sem lehetett kimutatni. Az ekkor elvégzett amnioszkópiás vizsgálat tisztának látszó, kevés magzatvizet, az ultrahangvizsgálat pedig fejvégű fekvésben halott magzatot mutatott. Az I. r. felperest a szülésre előkészítették, infúziós fájáskeltést kezdtek, majd órákkal később, 17 óra előtt megszületett a 3400 g súlyú, 55 cm hosszú halott magzat. A kórlap szerint a köldökzsinór 125 cm hosszú volt, és ötszörösen a magzat nyakára volt tekeredve. Az alperes orvosai a magzat halálát a túl hosszú köldökzsinór többszörös nyakra tekeredésében jelölték, és a boncolás eredménye is az volt, hogy a halál közvetlen oka a köldökzsinór egyéb összenyomatása, oxigénhiánytól eredő fulladása volt.