Hargittai István nemzetközileg is jelentőset alkotott a molekulaszerkezet-kutatásban, továbbfejlesztette annak elektrondiffrakciós módszerét. Ugyancsak kiemelkedők a molekulaszerkezet modellezésében elért eredményei. Mindez a szerkezeti kémia része, és a tágabb értelemben vett fizikai kémiához tartozik. Publikációs tevékenysége azonban ennél jóval gazdagabb és széleskörűbb. Jelen kötetben ezekből a nem szakmai cikkeiből állítottam össze egy harmincnyolc darabból álló válogatást. Mindez természetesen a szerző szándékaival összhangban történt. A kiválasztott írásokat csoportosítottam – ezt tükrözi a tartalomjegyzék. Több írás több csoportba is tartozhatna, és az az érzésem, hogy ezek az írások mind ugyanarról az általános témáról szólnak. Emberközelbe hozzák a tudományos kutatókat, és megismertetnek a tudományos felfedezések természetével. A hangsúlyok mások, a diszciplínák változnak, de az általános hozzáállás következetesen ugyanaz. Láthatjuk, hogy az idők során a hozzáállás tehát nem változott, a tartalom, a mondanivaló és a hangsúlyok viszont igen. Én, aki közelről figyelhettem ennek a tevékenységnek az alakulását, magam is meglepődtem, mennyire új benyomásokat nyújt így, együtt látva ez a cikkgyűjtemény. Saját apámról lévén szó, meglehetősen zavarban vagyok, amikor kimondom, hogy egy különleges ember képe rajzolódik ki, és ennek a képnek csak egy fontos, de szűk szelete a felfedező kutatói tevékenység. Apám munkásságának első harmincöt évét ez a kutatói tevékenység határozta meg. Ezt jelzi az is, hogy az első harmincöt évből alig szerepel írás ebben a gyűjteményben. Az anyag túlnyomó része az utóbbi tizenöt évből származik. Az első idézett írás 1964-ben jelent meg, a válogatás legfrissebb cikke pedig 2020-ban készült. Mégis alig észrevehető, hogy több, mint fél évszázad telt el köztük, két emberöltőnyi idő. Különleges örömet jelentettek számomra azok a cikkek, amelyeket szüleim együtt jegyeztek.