Hargittai Balázs (szerk.)

Négyszemközt a tudománnyal

Válogatás Hargittai István írásaiból

Hogyan merült fel a berobbantásos módszer?

Az atombomba alapja kissé leegyszerűsítve az, hogy az urán-235 vagy a plutónium-239 atomok neutronok hatására hasadnak, és ez a folyamat újabb neutronokat termel, aminek következtében a neutronok száma megnő. Ez az úgynevezett kritikus tömegnél nagyobb tömegben láncreakcióhoz és robbanáshoz vezet. Sokat foglalkoztak azzal a kérdéssel, hogy az atombombában hogyan történjen a kritikusnál nagyobb tömeg létrehozása. Hiszen nyilvánvaló, hogy erre csak közvetlenül a robbanás előtti pillanatban kerülhet sor, különben a bomba magától felrobbanna. Az egyik megoldás az, hogy a kritikus tömegnél nagyobb tömeget kisebb tömegek egyesítésével hozzák létre. Ez az egyesítés például úgy történhet, hogy az egyik kisebb tömeget üreges alakúnak alakítják ki, és ebbe belelövik a másik kisebb tömeget. Ezzel a módszerrel működött a Hirosimára ledobott bomba, amely urán-235 izotópot használt. Az urán-235 izotóp dúsítása azonban nagyon nehéz volt, és nem lehetett arra számítani, hogy rövid időn belül nagyobb mennyiséget nyerhessenek belőle. Ezért foglalkoztak a szintén alkalmas plutóniummal is. Emilio Segrè azonban kimutatta, hogy az előállított plutóniumban vannak olyan szennyezések (spontán hasadó plutónium-240 izotóp), amelyeket nem lehet eltávolítani. Ezek jelenléte problémát okozhat, mert önrobbanás következhet be, ezért plutóniumot nem lehet használni a belövéses módszerrel. Ez a felismerés az egész atombombaprogramot veszélybe sodorta. Éppen ezért intenzíven dolgoztak azon, hogy minél előbb más módszereket találjanak.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 552 1

Művelődéstörténet

Hargittai István fizikai kémikus, akadémikus, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem emeritusz professzora, az Academia Europaea (London) tagja, a Norvég Tudományos Akadémia külföldi tagja, a Lomonoszov Egyetem, az Észak-Karolinai Egyetem és az Orosz Tudományos Akadémia tiszteletbeli doktora. Könyvei jelentek meg a szerkezeti kémia, tudománytörténet, a tudományos felfedezés természete, a tudomány kultúrája és más témákban, eddig összesen kilenc nyelven. Néhány méltató megjegyzés könyveiről: „Hargittai István különleges tudományos élete során kapcsolatban volt a huszadik század tudományának legnagyobb alkotóival.” (Philip Ball, a Nature szerkesztője) „A szerző azok közé tartozik, akiket az eredményeik révén bárhol és bármikor a vezetők között tartunk számon.” (Sidney Altman, Nobel-díjas) „… az életrajzok mestere.” (Sir Salvador Moncada) „Hargittai írásai összekötik a világunkat.” (Roald Hoffmann, Nobel-díjas) „Írásaiból nemcsak másokat, Hargittai Istvánt is megismerhetjük.” (Paul Nurse, Nobel-díjas) „Írásai mindig megragadnak, olvasmányosak és eredetiek.” (Richard Henderson, Nobel-díjas) „Elegánsan és emberközpontúan mutatja meg a felfedezések hajtóerőit.” (Paul Berg, Nobel-díjas) „Hargittai nagyban hozzájárul ahhoz, hogy megértsük a tudományt, ezt a sajátosan emberi kulturális tevékenységet.” (Harold Kroto, Nobel-díjas) „Olyan világosan magyarázza el a legösszetettebb fogalmakat is, hogy tekinthetjük kedvcsinálónak is a további ismeretszerzéshez.” (Robert F. Curl, Nobel-díjas)

Hivatkozás: https://mersz.hu/hargittai-negyszemkozt-a-tudomannyal//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero