A kezelés ellenére fennálló akut vagy krónikus ischaemiás (iszkémiás) tünetek és az angiográfiával igazolt szignifikáns koszorúér-szűkület (≥50% érátmérő-csökkenés) esetén angioplasztika elvégzése válhat indokolttá. A koszorúér-betegségek fő oka az úgynevezett homeosztázis egyensúlyi állapotának, tehát az érrendszer, az áramlás, a vérlemezkék és a vér alvadásfaktorai között lezajló élettani reakciók normális rendjének felborulása, ennek következtében a vérlemezkék összecsapódása, és az érfalhoz történő rögzülése. Angioplasztika során az ily módon kialakult arterioszklerotikus plakktól megszabadított érfalat a ballon kitágítja, így az ér lumene megnagyobbodik. A ballonos tágítás okozta sérülés megrepesztheti az érfal rétegeit. A beavatkozással az érfalon trombogén (trombózis kialakulására esélyes) felszínt teremtünk, ahol megnő a thrombocyta (vérlemezke)-thrombus kialakulásának veszélye. Ennek megelőzése, illetve megakadályozása érdekében alvadásgátló heparint és a vérlemezkék aggregációját gátló aszpirint, esetleg további, hasonló hatású gyógyszereket kell adni a betegnek A koronária spazmus (koszorúér-összehúzódás) megelőzésére intravénásan nitroglicerin infúziót is alkalmazhatunk. A ballonos angioplasztika két legfőbb hátránya a beavatkozás következtében kialakult akut érelzáródás és a restenosis (újabb szűkület) kialakulása. Mi az a restenosis? Egyszerűen szólva nem más, mint a ballonos tágítás vagy a sztentbeültetés során létrejövő sérülésre adott hibás gyógyulási reakció, tehát fiziológiásan is meglévő élettani válasz kóros formája. Ennek a megszüntetésére többféle módszert is ismerünk.