A prosztatadaganat az 50. életév feletti férfiak megbegedése. A legtöbb országban a tüdőrák után a második leggyakrabban előforduló tumoros elváltozás. A megbetegedés földrajzi megoszlása igen változatos. Leggyakoribb az USA afroamerikai lakosai között, míg Japánban és Kínában előfordulása kifejezetten ritka. Ezek az adatok genetikai okot sejtetnek. Az elmúlt 50 év érdekes megfigyelése, hogy a megbetegedés előfordulása nőtt, s ez nem magyarázható a fejlett világra jellemzően emelkedő átlagos életkorral vagy a jobb diagnosztikus lehetőségekkel sem. Magyarországon a prosztatatumor gyakorisága körülbelül 20/100 000/férfi/év, ami alig harmada az USA afroamerikai lakosai közt észlelt megbetegedési arányoknak. Az igen magas előfordulás ellenére a megbetegedés mortalitása alacsony. Ez két okkal magyarázható: a prosztatatumor a kezelésekre jól reagál, a betegség felfedezése és az elhalálozás között gyakran 10 évnél is több idő telik el, másrészt az időskorú betegek halála gyakran más okra vezethető vissza. A prosztatarák kóroktana ismeretlen. Gyakran genetikai okokat feltételeznek, de ennek ellentmond, hogy a Japánból az USA-ba emigráltak második nemzedékében már alig van incidenciaeltérés a fehér amerikaiakhoz képest. Egyesek családi halmozodást is leírtak, de ezekben az esetekben sosem lehetett kizárni az azonos életkörülményeket, az esetleges azonos exogén hatásokat. A vírusetiológia sem vethető el, de eddig nem is bizonyított. A megbetegedés hátterében biztosan áll valamilyen hormonális ok, de ezt még nem sikerült kideríteni. Egyetlen tény biztos, azokban a férfiakban nem alakul ki prosztatatumor, akiknél fiatal korban kasztrációt végeztek. Ez a megfigyelés az alapja a prosztatadaganatos betegek hormonterápiájának. A prosztatarák és a szexuális élet közötti kapcsolat vizsgálata során kimutatták, hogy a prosztatarákosok nemi élete az átlaghoz képest nagyon aktív, másrészt a vallási okokból önmegtartóztató életet élők között kevesebb a prosztatarákos. Újabban bizonyos táplálkozási szokásokat (magas zsírfogyasztás) tesznek felelőssé, s állítólag a vegetáriánusok között kevesebb a prosztatatumoros beteg. Kémiai rákkeltőként egyedül a kadmium látszik biztosnak. Valószínűleg a dohányzás és az alkoholfogyasztás nem játszik oki szerepet.