A betegség eredete tisztázatlan, hátterében több okot is feltételeznek. Leggyakrabban a gyűrűs-, kisujj sugarában fordul elő tenyéri területen kezdődő göb formájában. Jelentkezhet azonban a többi hosszúujjon, illetve hüvelyken is. Jellemzője a fokozatos előrehaladás, mely végül a kéz fogókészségét teljesen lehetetlenné teszi. Az elváltozás főleg idősebb korú férfiaknál fordul elő, 50 év felett 2%-ukat érinti. Jóval kisebb számban találkozhatunk nőknél ezzel a betegséggel. 25 év alatt alig fordul elő. Az átlagosnál gyakoribb epilepsziában, illetve krónikus alkoholizmusban szenvedőknél. A kéz állapotának fokozatos romlása alapján 4 stádium ismert, mely egyben a terápiában is eligazítást nyújt. Kezelése mai tudásunk szerint kizárólag sebészi, mely a megvastagodott és zsugorodott tenyéri bőnye eltávolítását célozza. A műtétnek több formája ismert. Nagyon idős korban a bőnyét csupán átmetsszük (fasciotomia), amivel az ujjak zsugorhelyzetét szüntetjük meg. Tudni kell, hogy ez tüneti kezelés, magát a beteg szövetet bent hagyjuk. Ennél jobb eredmény várható a részleges eltávolítástól, melynek hátránya az operált területben az elváltozás ismételt megjelenése. A legjobb eredmény az úgynevezett teljes eltávolítástól várható, ez azonban a késői hegesedési hajlam miatt hosszantartó utókezelést igényel. A műtétet – főleg késői, előrehaladott stádiumban – megnehezíti, az eredményt rontja a tenyéri bőr állapota. Emiatt gyakran plasztikai megoldásokhoz kell folyamodnunk már csupán azért is, hogy a kinyújtott ujj tenyéri felszínét megfelelő bőrrel tudjuk fedni. Ennek ismeretében igen lényeges a beteg időbeni szakemberhez fordulása. Ne várjuk meg az ujjak nagyfokú zsugorodását, hiszen akkor a kézsebészt a műtét alatt, a beteget a műtét után tesszük ki felesleges megpróbáltatásnak. A beteg kéz műtét után, a seb gyógyulásáig (10–14 nap) gipszsínnel nyugalomba helyezendő. Varratszedést követően kezdjük meg a kéz érintett ízületeinek irányított, aktív-passzív tornakezelését, mely jó esetben visszaadja a kéz eredeti mozgásfunkcióját.