A pszichomotoros fejlettségi állapot nemcsak a felnőttől különbözik lényegesen; az eltérő életkorú gyermekek között is más-más az elvárható magatartási, közlekedési, viselkedési norma. A gyermek jellemző magatartásformája, hogy minden helyzetben az érdeklődését legimpul-zívabban felkeltő eseményre, körülményre figyel, miközben egyéb környezeti tényezőket figyelmen kívül hagy. Korfüggő fogalmi megértési nehézségek gátolhatják a tőle elvárt utasítások teljesítésében (pl. bal-jobb fogalommeghatározási problémák). A helyzetek tudatos mérlegelésének elégtelensége az elemi közlekedési szabályok elméleti ismerete ellenére azok gyakorlati alkalmazási képtelenségével járhat. A látásfunkció fejlettsége szintén függ az életkortól; korlátozott a látómező és a periférikus (szeme sarkából) látás. A kisgyermek jobban észleli a tőle távolodó, mint felé közeledő tárgyakat, látóélessége csak fokozatosan fejlődik ki. Úttesten áthaladáskor látszólag szabályosan néz körül, de függetlenül a látottaktól, ösztönösen, gyakran balesetveszélyesen cselekszik. Hangirány-meghatározási, koncentrálási, lényeglátási nehézségek; a mozgás-észlelés elégtelensége; önkontroll nélküli magatartásformák; beszűkült szabálytudat és látási, hallási, tájékozódó, koordinációs képesség; felnőtteknél jóval alacsonyabb szem- és testmagasság; a nem felismert látás- és hallászavarok mind-mind veszélyeztető tényezők baleset elszenvedésére. Ne feledjük, hogy pszichomotoros adottságai alapján még nagyfokú elméleti közlekedési tájékozottsága sincs arányban az ismeretek gyakorlati alkalmazásának képességével!