A makrogazdasági elemzések során a másik fontos tényező az árszínvonal alakulása, amely az árak „átlagos”, általános változását jelenti. Az árszínvonal emelkedését más néven inflációnak nevezzük. Ez az elnevezés utal arra, hogy a pénzmennyiség felhígul (felfúvódik) a gazdaságban lévő árumennyiséghez képest. Ha ez a növekedés túlzott mértékű (és kiszámíthatatlan), akkor igen komoly gondokat képes okozni a gazdaság működésében. Az inflációt általában többféle bázison is mérik és publikálják, így például éves (év/év), illetve havi (hó/hó) alapon. Ezen kívül többféle változatát is számítják, amelyek közül talán a legismertebb az ún. maginfláció (core inflation). Utóbbi jelentősége, hogy nem veszi figyelembe azokat a termékeket (pl. üzemanyagok, energia, gyógyszerek), amelyeknek az árai hektikusan változnak. Ennek eredményeként jobban ki lehet mutatni az árszínvonal-emelkedés trendjét. Röviden meg kell említeni az Európai Unió statisztikai hivatala (Eurostat) által alkalmazott, ún. harmonizált fogyasztói-árindexet (Harmonized Index of Consumer Prices – HICP) is, amely kiszűri az egyes tagállamok eltérő fogyasztási szerkezetéből (fogyasztói kosaraiból) adódó eltéréseket. Ily módon megbízhatóbb módon lehet összehasonlítani a tagországok inflációs rátáit. Az Eurostat egyébként – hasonlóan más statisztikai hivatalokhoz – a főbb termékcsoportokra is külön-külön közli az inflációs rátát (Eurostat, 2018).