A nemzetközi vállalati tevékenység adózásában meghatározó kérdés, hogy az adott tevékenységgel keletkezik-e adóilletősége az adott cégnek az adott országban, és hogyan kell felosztani a nyereségből keletkező adóalapot vagy a bérek kifizetéséből következő adóalapot országok között. Ezt az adóilletőséget nevezik a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmények telephelynek (permanent establishment), illetve telephelyet keletkeztető szabályoknak. Szemben a hétköznapi szóhasználattal, ami nevezhet cégtelephelynek bármilyen, a cég tulajdonában álló helyszínt, a nemzetközi adózás esetében a tevékenység jellege, illetve a tér és idő folyamatossága együtt játszik szerepet aszerint, hogy mi áll a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezményben. Az egyezmény egyrészt meghatározza, hogy alapvetően a közvetlenül nyereségcélú tevékenység miatt keletkezhet adókötelezettség. Azaz nem telephely-keletkeztető a vevők számára előre felhalmozott raktárkészlet, amíg el nem adják, illetve a saját magunk számára végzett piacfelmérés, információgyűjtés, tájékoztató tevékenység végzése. Fontos, hogy a nyereségcélú tevékenység térbeli és időbeli folyamatossága is megvalósuljon. Az időbeliség folytonosságára vonatkozóan az egyezmény mondja meg, hogy mi az a minimális idő, amely adóilletőséget keletkeztet. Az OECD modellegyezmény tesz erre ajánlást, de a gyakorlatban mindig a két ország közötti egyezményt kell követni, mert lehet ez akár 8 hónap, akár 24 hónap egybefüggő tevékenységi idő, amely lejárta előtt nem kell abban az országban adózni, ahol a gazdasági tevékenységet végzi a cég. A térbeliség folytonosságát pedig úgy kell értelmezni, hogy a mindig más helyszínen végzett, időben folyamatos tevékenység miatt nem keletkezik adóalanyiság. Például a szállítmányozás mozgó tevékenység, ezért nem keletkezik telephely. A külföldi vevő különböző városokban lévő gyáraiban, irodáiban végzett betanítás, összeszerelés, amely nem haladja meg az elvárt időminimumot, szintén nem keletkeztet telephelyet. A külföldről, távközlési eszközökkel végzett szolgáltatások (pl. tervezés, tanácsadás) esetében nem valósul meg a térbeliség folytonossága, ezért szintén nem adózik a vevő országában. Ha a vállalatnak külföldi telephelye, azaz külföldi adóilletősége keletkezik egy országban, akkor automatikusan az alkalmazottak külföldi telephelyen végzett munkája után járó bér is a külföldi telephely országában adózik.