A nemzetközi adótervezésnek a jövedelemadók mellett a másik nagy területe a közvetett adók. A nemzetközi kereskedelemben kézenfekvő adózási téma a vám. A vámokkal való játék azonban nem elsősorban adótervezési kérdés, hanem a célpiac a vagy a gyártás helyszínének stratégiai megválasztása dönti el, mekkora vám terheli a cég termékeit. Az Európai Unió egységes piacán belül viszont a harmonizált fogyasztói adók (áfa, jövedéki adó, energiaadó, környezetvédelmi adók stb.) lehetőséget ad bizonyos adóoptimalizálásra. Ez esetben nem is a fizetendő adó mértéke az elsődleges kérdés – hiszen azt a vevővel kell megfizettetni –, hanem a vállalat likviditása és az árversenyképesség is a fogyasztási adót visszaigényelni nem tudó vevők irányában. Arra terjedelmi okokból nem vállalkozunk e könyvben, hogy a közösségi közvetett adók rendszerét átfogóan ismertessük, de a főbb adóelőnyöket érdemes áttekinteni. Először is meg kell állapítanunk, hogy a legtöbb közvetett, fogyasztási adó nem igényelhető vissza, ezért ez nem sok mozgásteret ad. Ilyen az importvám, a környezetvédelmi adók, az energiaadó, és szinte teljes egészében az üzemanyagra, dohánytermékre és alkoholra kivetett jövedéki adók is. (Utóbbiak esetében csupán elenyészően kivételes esetben van mód visszaigénylésre.) A felsorolt adók esetében az egyetlen mozgástér, hogy az EU-ban lehetőség van úgynevezett belső árutovábbításra. Ez azt jelenti, hogy az értékesítő/termelő cégnek a közös piacon nem kötelező elvámolni, illetve jövedéki és egyéb fogyasztási adót megfizetni a termék beléptetésének vagy előállításának országában, hanem választhat más tagállamot is erre a feladatra – jellemzően az értékesítés országát. Minthogy a közvetett adók harmonizáltsága azt jelenti, hogy az eljárási szabályok egységesek, viszont az adóteher mértéke eltérő (lehet) tagállamok között – kivéve az import vámot –, illetve az eljárás lehet többé vagy kevésbé gördülékeny, felmerülhet az adótervezés igénye.