A történelem során sok konfliktust szült, hogy a nagyobb, erősebb államok több jogot vindikáltak maguknak, mint a többiek, miközben az erőviszonyok folyamatosan változtak. A II. Világháború utáni békerendszer, az annak pilléreként szolgáló nemzetközi jog már igazságosan rendelkezik, miszerint minden állam egyenlő jogokkal bír, függetlenül erejétől, lakosságának számosságától. Ennek megfelelően rangsorolásukat csak semleges kritériumok alapján szabad megtenni. Az ENSZ ültetési rendje jó példával szolgál: a tagállamok az angol ABC szerint ülnek, ráadásul minden közgyűlés előtt kisorsolnak egy betűt, amivel az ültetést kezdik, hogy ne rögzítsék egyszer s mindenkorra az elhelyezési rendet. Ugyanakkor a minden körülmények között betartandó protokolláris szabály a nemzetközi jogegyenlőséget kimondó alaptételéhez kell igazodjon, az ENSZ gyakorlata csak egy a lehetséges megoldások közül. Az Európai Unió kormányközi fórumain, például az ültetési rend az elnöki tisztség ellátásával van összefüggésben (a fő helyen, középen az elnök ül, jobbján a következő, balján az előző elnökkel, fél év leteltével mindenki eggyel balra ül). Ez az elnökség szerinti ültetés nem követi teljesen az ábécét, mivel már a kezdetekben törekedtek arra, hogy páros taglétszám esetén ne mindig ugyanarra a félévre jusson a tagállamok elnöki periódusa, illetve a bővítési hullámok során vegyék figyelembe az újak érdekeit is.) Nem lehet eléggé kiemelni, hogy a protokolláris események szervezőinek a feltétlenül tiszteletben tartandó alapelvek alkalmazása után a lehetséges variációk közül azt kell választania, amely a szervező állam érdekeinek a legjobban megfelel.