Hogy hogyan állunk az időhöz, az idő megszervezéséhez, hogy ezt reprezentáljuk, magyarázatot adhat a kronotípusok (reggeliség-estiség jelensége, avagy pacsirták vs. baglyok) megismerése. Rigó (2017) összefoglalása alapján kronotípustól függetlenül, valószínűleg a test hőmérséklet-változásával függ össze az, hogy reggel általában pontosabban becsüljük meg az időtartamot. Az, hogy helyesen becsüljünk időtartamot, egyértelműen kapcsolatban áll azzal, hogy jól tudjunk az idővel gazdálkodni, de úgy tűnik, az eddigi szakirodalom szerint az időtartam becslése nem reggeliség-estiség kérdése lehet. Az pedig, hogy időrendben hogyan követik egymást a teendők, szintén egy részképessége lehet a hatékony időgazdálkodásnak, amelyben az estiek hatékonyabban teljesítenek a reggeliekhez képest. Ez az eredmény önmagában szintén nem a reggeliség-estiség függvénye, hanem inkább ahhoz kapcsolódik, hogy az estiek kognitív képességei között számtalan olyan van, amelyek előnyére válnak az időrendiségben való jobb teljesítménynek (pl. kognitív teljesítés képessége, mint a fluiditás, flexibilitás, originalitás, összességében magasabb szint az intelligenciamutatójában stb.) (Pfiffer at al., 2014; Giampietro–Cavallera, 2007). A másik időgazdálkodással kapcsolatos képesség lehet az időzítés képessége. Correa és munkatársai (2014) azt az eredményt kapták, hogy az estiek az esti időszakban mutatnak csak magas teljesítményt ebben, míg a reggeli időszakban látványosan romlik az időzítés képessége, míg a reggeli típusú személyek ezen képessége nem mutatott változást a napszak fényében. Ezeket azért fontos tudni, hogy össze tudjuk kapcsolni a teendők elvégzésének hatékonyságát a napszakkal, és ha megtehető, akkor a kollégáknak olyan lehetőséget tudjunk biztosítani például a műszakok (vagy home office, shared desk stb. munkaforma) meghatározása során, amelyek sokkal eredményesebb munkavégzést indukálhatnak. Épp azért lehetne ezeket figyelembe venni a munkaszervezéskor, mert további vizsgálatok szerint a fenti kronotípus-időzítés szinkron csak az egyszerű feladatokban jelent meg, a komplex feladatokban nem. Azaz épp azoknál a feladatoknál lehetne odafigyelni a kronotípus szerinti munkaszervezésre, amelyek kevésbé igényelnek felügyeletet (Natale et al., 2003). Természetesen ezek az eredmények még tesztelésre várnak, azonban mindenképpen inspirálnak, amikor a feladatkiosztás optimalizálásáról kell gondolkodni.