A vállalatok érdeke, hogy hosszabb távon magas profitokat érjenek el. Ha egy vállalat monopolizálni tudja tevékenységét vagy valamely kompetitív előnyét, erre elméletileg lehetősége van. A vállalatok kompetitív előnye a téma szakértője, Michael E. Porter szerint két forrásból adódhat: 1. differenciálás, azaz a vállalat meg tudja győzni a fogyasztókat arról, hogy terméke felülmúlja versenytársainak termékeit, 2. költségelőny, azaz a vállalatnak alacsonyabbak a költségei és/vagy magasabb a termelékenysége (Porter, 1985b, 11–15.). Azonban a gyakorlatban, ha egy vállalat monopolelőnyt ér el, az nem tart sokáig, mivel versenytársak jelennek meg a piacon, és a vállalatok monopolelőnye csak ideiglenesnek bizonyul. Az új versenytársak belépése az iparágba addig tart, amíg a belépés nyereséges a vállalatok számára. A tökéletesen versenyző piacon – ahol sok eladó és vevő van, és egyik sem rendelkezik jelentős piaci részesedéssel – a vállalatok árelfogadók, nem tudják a termék árát befolyásolni, azt a piaci keresleti-kínálati viszonyok határozzák meg. Azonban nem mindig beszélhetünk tökéletes versenypiacról: ha csupán kevés vállalat van a piacon, aki előállítja az adott terméket és/vagy azok képesek differenciálni, megkülönböztetni termékeiket, akkor tökéletlen piacról beszélünk. Az is előfordulhat, hogy az új versenytársak belépése a nyereséges piacra oligopol helyzetet teremt: azaz csak néhány nagyobb vállalat marad a piacon (például ez figyelhető meg a repülőgépgyártás esetében – Boeing és Airbus). Az oligopol piacon egy vállalatnak elég nagy piaci részesedése van ahhoz, hogy befolyásolja a piaci aggregátumokat, mint például a teljes ipari kibocsátást vagy átlagos iparági árat. A többi vállalat a nagyvállalat árazási stratégiájához igazítja a piaci árait, és fordítva, amikor a többi vállalat szintúgy oligopol vállalat. Tehát, az oligopol piacon működő vállalatok figyelembe veszik a versenytársak várakozásait a céggel kapcsolatban, következésképpen az árakkal kapcsolatos vállalati döntések függenek a többi vállalat döntésétől (Krugman–Obstfeld–Melitz, 2015, 197–201.).