Hévizi Ottó

Diaphoron. Különbözés

Rendhagyó betekintés a filozófia terébe

Időzések

Többféle kapu nyílik a filozófia „fordított világaiba” és a végigvitt különbségektől szabdalt terébe. Vannak híres átjárók; ezeket a tradíció persze az üdvözítő bölcsesség kapuinak tartja. E kapuk szárnyai a hagyomány szerint akár időtlen üdvösségbe, akár végeérhetetlen kárhozatba nyílnak, mindenképp múlhatatlan bölcsességet ígérnek, örök igazságot. Nem csoda hát, hogy ezek az átjárók rendre az idő kapui – mint Parmenidész tankölteményében a „Nappal és Éjszaka” kapuja, Danténál a Pokolé, Nietzschénél a Pillanaté, Kantnál az ún. sémáké, amelyek révén bármit értünk és tapasztalunk.1

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 571 2

Filozófia

A szerző egy képzetes téren át vezeti az olvasót az egyetemes filozófia alapvető fogalmait és elképzeléseit megismertetve. A filozófiai tér planetáriumában való utazás során kiderül, mit jelent belépni ebbe a térbe vagy kívül állni rajta. Megismerkedünk a tudással, a nem tudással, különféle irányzatokkal, az igazság, a valóság kétességével, képet kaphatunk a filozófiai tér külső és belső határairól.

A könyv szerint a filozófia nem más, mint érvekkel végiggondolt, olykor a végsőkig vitt „különbözés” (görögül: diaphoron) tere. A szellemi relativitás tere, de nem a relativizmusé, a gondolati forgandóságé, és nem a teljes felfordulásé. A különbözésen, sokarcúságon, a sokféle értelemadáson alapuló filozófiakép azt a megfontolást tükrözi, amelyet Robert Musil így fejez ki: „A szellemnek megvannak a szigorú törvényei. Ha sokértelművé válik, annak egyértelmű sokértelműségnek kell lennie.”

A szerző filozófus, eszmetörténész, az MTA doktora, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont tudományos tanácsadója, egyetemi tanár.