Hévizi Ottó

Diaphoron. Különbözés

Rendhagyó betekintés a filozófia terébe

Milyen alakú a világ?

Milyen a filozófia tere? Amikor pályája elején Heidegger eltűnődött, hogy a számtalan iskolával, világnézettel, meggyőződéssel vajon nem lesz-e „a filozófia valami nagy-nagy zsibvásárhoz hasonlatossá”, akkor arra jutott, hogy itt muszáj csínján bánni a hasonlatokkal, mert a filozófia „nem hasonlítható össze semmivel, amiből pozitív módon lenne meghatározható”.1 Ezek szerint a filozófiának nincs hasonlata (ahogy a létnek és a világnak sincs); nem olyan, mint a vallás, tudomány, művészet. Mégis, ha képi – tehát nem fogalmi (azonosító) – hasonlatot próbálnánk alkotni arról a nagyszabású, szellemi közlétesítményünkről, amely a bölcseleti hagyományok, elvek, eszmék, irányzatok színterének egészét magában foglalja, akkor e gigantikus, filozófiai teret vajon milyen alakúnak és alkatúnak találnánk?

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 571 2

Filozófia

A szerző egy képzetes téren át vezeti az olvasót az egyetemes filozófia alapvető fogalmait és elképzeléseit megismertetve. A filozófiai tér planetáriumában való utazás során kiderül, mit jelent belépni ebbe a térbe vagy kívül állni rajta. Megismerkedünk a tudással, a nem tudással, különféle irányzatokkal, az igazság, a valóság kétességével, képet kaphatunk a filozófiai tér külső és belső határairól.

A könyv szerint a filozófia nem más, mint érvekkel végiggondolt, olykor a végsőkig vitt „különbözés” (görögül: diaphoron) tere. A szellemi relativitás tere, de nem a relativizmusé, a gondolati forgandóságé, és nem a teljes felfordulásé. A különbözésen, sokarcúságon, a sokféle értelemadáson alapuló filozófiakép azt a megfontolást tükrözi, amelyet Robert Musil így fejez ki: „A szellemnek megvannak a szigorú törvényei. Ha sokértelművé válik, annak egyértelmű sokértelműségnek kell lennie.”

A szerző filozófus, eszmetörténész, az MTA doktora, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont tudományos tanácsadója, egyetemi tanár.