Hévizi Ottó

Diaphoron. Különbözés

Rendhagyó betekintés a filozófia terébe

Eltérő alapú evidenciák

A filozófiai planetáriumunkban négy hatalmas galaxiscsoport gravitációs vonzástere jelöli ki, tárja elénk a tér irányait. Ha a mesterséges intelligencia tudósai lennénk, s ezért először is arra lennénk kíváncsiak, milyen design adja az ember nevű lény nem-mesterséges (értsd: „természetes”, sajátos, jellemző) intelligenciáját, úgy azt mondhatnánk, hogy az ember intellektuális képzeleti készlete nagyjából ezekben az irányokban aktív, ezekre a műveletekre érzékeny, ezek kombinációjában mutatkozik termékenynek. És, hála evolúciójának vagy egy még nála is intelligensebb designer jóindulatának, eddig jól elboldogult az irányoknak ezzel a készletével; főleg ha tekintetbe vesszük eddig még nem tárgyalt „kiegészítőiket” is. De maradjunk még az alapoknál.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 571 2

Filozófia

A szerző egy képzetes téren át vezeti az olvasót az egyetemes filozófia alapvető fogalmait és elképzeléseit megismertetve. A filozófiai tér planetáriumában való utazás során kiderül, mit jelent belépni ebbe a térbe vagy kívül állni rajta. Megismerkedünk a tudással, a nem tudással, különféle irányzatokkal, az igazság, a valóság kétességével, képet kaphatunk a filozófiai tér külső és belső határairól.

A könyv szerint a filozófia nem más, mint érvekkel végiggondolt, olykor a végsőkig vitt „különbözés” (görögül: diaphoron) tere. A szellemi relativitás tere, de nem a relativizmusé, a gondolati forgandóságé, és nem a teljes felfordulásé. A különbözésen, sokarcúságon, a sokféle értelemadáson alapuló filozófiakép azt a megfontolást tükrözi, amelyet Robert Musil így fejez ki: „A szellemnek megvannak a szigorú törvényei. Ha sokértelművé válik, annak egyértelmű sokértelműségnek kell lennie.”

A szerző filozófus, eszmetörténész, az MTA doktora, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont tudományos tanácsadója, egyetemi tanár.