Hévizi Ottó

Diaphoron. Különbözés

Rendhagyó betekintés a filozófia terébe

Alkati jellemzők

A mai alapirányzatok – az analitikus filozófia, a fenomenológia, a dekonstrukció (avagy posztstrukturalizmus) és a pragmatizmus – elsődlegesen a filozófia terének (imaginárius) határait ütköztetik ki. Ez a határ természetesen sajátos: az örvénykupolák palástjainál rugalmas, ellenben azok összeszűkülésénél, az alapoknál, amelyek hitelesítési sztenderdjére, eszményére igazságaik végső soron hagyatkoznak, éppenséggel – alaptalan. Akár így, akár úgy, a filozófia nézetektől fénylő, a dolgok, elvek, érzületek megvilágításra szolgáló tere mindkét vonatkozásban eléri határait, önnön sötétjét.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 571 2

Filozófia

A szerző egy képzetes téren át vezeti az olvasót az egyetemes filozófia alapvető fogalmait és elképzeléseit megismertetve. A filozófiai tér planetáriumában való utazás során kiderül, mit jelent belépni ebbe a térbe vagy kívül állni rajta. Megismerkedünk a tudással, a nem tudással, különféle irányzatokkal, az igazság, a valóság kétességével, képet kaphatunk a filozófiai tér külső és belső határairól.

A könyv szerint a filozófia nem más, mint érvekkel végiggondolt, olykor a végsőkig vitt „különbözés” (görögül: diaphoron) tere. A szellemi relativitás tere, de nem a relativizmusé, a gondolati forgandóságé, és nem a teljes felfordulásé. A különbözésen, sokarcúságon, a sokféle értelemadáson alapuló filozófiakép azt a megfontolást tükrözi, amelyet Robert Musil így fejez ki: „A szellemnek megvannak a szigorú törvényei. Ha sokértelművé válik, annak egyértelmű sokértelműségnek kell lennie.”

A szerző filozófus, eszmetörténész, az MTA doktora, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont tudományos tanácsadója, egyetemi tanár.