Hévizi Ottó

Diaphoron. Különbözés

Rendhagyó betekintés a filozófia terébe

Búcsúkép színesben

Nem csak Hegel filozófiai horizontjához tartozott, hogy színesben képzelje el a teóriák „hatalmas képét” – ha majd a szellem megvívta a maga harcát az alkonyi szürkülettel. Nem arra gondolok (bár igaz), hogy az ókorban színeket rendeltek az őselemekhez és vérmérsékleti alkatokhoz. A színesben látott teóriavilág ötletét a közelmúlt filozófusai és pszichológusai vetették fel. Jó okkal, hisz a színvilág a legkézenfekvőbb metafora a különféleségre és az egyenrangúságra.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 571 2

Filozófia

A szerző egy képzetes téren át vezeti az olvasót az egyetemes filozófia alapvető fogalmait és elképzeléseit megismertetve. A filozófiai tér planetáriumában való utazás során kiderül, mit jelent belépni ebbe a térbe vagy kívül állni rajta. Megismerkedünk a tudással, a nem tudással, különféle irányzatokkal, az igazság, a valóság kétességével, képet kaphatunk a filozófiai tér külső és belső határairól.

A könyv szerint a filozófia nem más, mint érvekkel végiggondolt, olykor a végsőkig vitt „különbözés” (görögül: diaphoron) tere. A szellemi relativitás tere, de nem a relativizmusé, a gondolati forgandóságé, és nem a teljes felfordulásé. A különbözésen, sokarcúságon, a sokféle értelemadáson alapuló filozófiakép azt a megfontolást tükrözi, amelyet Robert Musil így fejez ki: „A szellemnek megvannak a szigorú törvényei. Ha sokértelművé válik, annak egyértelmű sokértelműségnek kell lennie.”

A szerző filozófus, eszmetörténész, az MTA doktora, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont tudományos tanácsadója, egyetemi tanár.