Az ostoros moszatok (Euglenophyta) egysejtűek, ritkábban nyálkakolóniát alkotnak. Helyváltoztatásukat egy vagy két ostor biztosítja. Szénhidrát típusú tápanyagaik jellegzetes alakú paramilumszemcsékben raktározódnak. Az ostoros moszatoknak nincsen sejtfala, ugyanakkor a sejthártyájuk alatt egy jellegzetes, spirálisan elhelyezkedő, fehérje- és szénhidráttartalmú szalagokból álló bőrke alakul ki, amelynek meghatározó szerepe van a sejt nagyfokú alakváltoztató képességében. Az ostoros moszatok két ostora a sejt elülső részén ered egy sejthártya-betüremkedésből, a garatból. A két ostor közül az egyik rendszerint igen rövid, nem nyúlik ki a garatból. A garat közelében található egy lüktető űröcske és a narancsvörös szemfolt, amely a fényérzékelésben játszik szerepet. Segítségükkel az ostoros moszatok érzékelik a túlságosan erős fényt, amitől eltávolodnak (negatív fototaxis) és a közepes fényviszonyokat, amelyek viszont vonzzák őket (pozitív fototaxis). Az ostoros moszatoknál külső körülmények hatására palmellaállapot alakulhat ki. Ilyenkor a sejtek levetik ostorukat, legömbölyödnek és kocsonyaburkot választanak ki maguk köré, amely megvédi őket a külső hatásoktól. Ebben az állapotban a sejtek aktívak maradnak, egy helyben mozognak, és osztódhatnak is. Az ostoros moszatok jellegzetes tulajdonsága az úgynevezett metabólia. Ennek során a sejt folyamatosan változtatja alakját a legömbölyödöttől a hosszan megnyúltig. E különleges mozgás szerepéről, mechanizmusáról még csak keveset tudunk. Az ostoros moszatok inkább a kis vizekben fordulnak elő nagy egyedszámban, ahol tömegesen elszaporodva vízvirágzást is okozhatnak. Ivartalan szaporodásuk a sejt hosszanti kettéosztódásával történik, ivaros szaporodás nem ismert körükben.