A Régimódi történet műfaji vonásainak meghatározásakor a fikció és az önéletírás elemeit egyaránt figyelembe1 kell vennünk. Ehhez a gondolatmenethez kapcsolható a több tanulmányban is felbukkanó önéletírói tér fogalmának alkalmazása. Philippe Lejeune olyan műveket ért alatta, amelyekben a szöveg szerzőjének azonossága a szövegen kívüli szerzővel az olvasó számára egyértelmű tény (Lejeune, 2002: 273–274). A fogalom egy olyan szövegközi viszonyt fed fel, amely az azonos szerzői névvel ellátott intertextuális kapcsolatban jelentkezik, ezért az életmű több darabjának értelmezésére lehetőséget kínál. Z. Varga Zoltán az önéletírói tér jelenségét vizsgáló tanulmányában, azt hangsúlyozza, hogy az önéletrajziság nem korlátozódik a referencialitásra. Ide tartoznak a szubjektivitás, a személyiség identitásához, az írás tevékenységéhez tartozó kérdések is. Az „önéletírói tér koherenciája nem a biológiai, jogi vagy éppen pszichológiai értelemben vett szerző szintjén képződik, hanem az azonos szerzői névvel ellátott szövegek közötti különleges intertextuális kapcsolatban nyilvánul meg”. (Z. Varga, 2002: 252). Ez az intertextuális kapcsolat, amely az azonos szerzői névvel ellátott szövegek között jöhet létre, teljesen explicit módon mutatkozik meg a regény Kanna, hattyúkkal címet viselő első fejezetében.