A magyar gazdaságban a 19. századi gyors kapitalizálódás menetében megszülettek a legfőbb piaci intézmények: bankok, biztosítók, tőzsde, kereskedelemi és ipari nagyvállalkozások. A gazdasági konjunktúra kötődött a külső piacokhoz, és az üzleti élet hullámzásának a kifejlett piacgazdaságokra jellemző jegyeit mutatta. A magyar közgazdasági, pénzügyi kultúra figyelemre méltó fejlettséget ért el. Olyan nevek fémjelzik ezt a korszakot, mint Heller Farkas, Navratil Ákos, Kőrösy József, Fellner Frigyes, Theiss Ede. A gazdasági-pénzügyi folyamatokról, így a tőzsdei mozgásokról komoly elemzések születtek (pl. Kőrösy József: A részvények árfolyamnyereségeinek és veszteségeinek megállapításáról, Közgazdasági Szemle, XXVI. évfolyam, 1. sz.), Heller Farkas már jelentős gyakorlatról számolhatott be Konjunktúraelmélet és konjunktúrakutatás című cikkében (Közgazdasági Szemle, LI. 1-2. sz. 1927). Eleve tiszteletre méltó, hogy milyen hosszú múltra tekinthet vissza a Közgazdasági Szemle, amelyben a kor szakmai élvonalát jelentő gazdaságelméleti írások, statisztikai elemzések és gazdaságpolitikai cikkek jelentek meg. A konjunktúra elemzésének idővel megszülettek az intézményei is. Kiemelésre méltó a Varga István által megalapított és vezetett Magyar Gazdaságkutató Intézet, amely 1926-tól az 1949-es kényszerű bezárásáig gazdaságelemző, piackutató munkát végzett, erős nemzetközi kapcsolatokkal. A tervgazdaság átvételével Magyarországon egy ideig nem volt tere az ilyen témák vizsgálatának, ám a rendszer második időszakában már szükségét érezték a tényleges gazdasági folyamatok követésére, értékelésére. 1964-ben megalapították a Konjunktúra- és Piackutató Intézetet (Kopint), 1966-ban a Statisztikai Hivatalon belül a Gazdaságkutató Intézetet (GKI) – ezek más formában, de máig működnek. Az állami hatóságok háttérintézményeinél szintén folytak konjunktúrakutatások: az Ipargazdasági Intézet az ipari ágazatok termelési, értékesítési folyamatait vizsgálta, az Agrárgazdasági Kutatóintézet (AKI) a mezőgazdaságot elemezte, az Országos Tervhivatal háttérintézeteként működő Tervgazdasági Intézetben (TGI) pedig a nagyvállalatok tervezési döntéseit mérték fel és elemezték.