Ebben a fejezetben felépítjük a diszkontált pénzáramlásokra épülő értékelési módszerek konzisztens modellezési keretrendszerét, illetve definiáljuk a szükséges input változók körét és azokat a szekunder változókat, amelyek automatikusan előállnak a modell keretein belül. Mindeközben a szokásos feltételezésekkel élünk: a projektekre mint „mini-vállalatokra” tekintünk, a vállalati alapcélnak pedig a mindenkori projektportfólió értékének maximalizálását tekintjük, azaz olyan projekteket keresünk, amelyek összességében a legmagasabb tulajdonosi értéket (gazdasági profitot) állítják elő az adott vállalati lehetőségekből, erőforrásokból. Az egyes projektek értékének megállapítását arra alapozzuk, hogy a tulajdonosok diverzifikált (piaci) portfóliót tartanak, amelyben az egyes projektek, illetve részportfóliók egyedi kockázatai kioltják egymást, így a tulajdonosok csak a releváns kockázatokat érzékelik. Ebből az következik, hogy egyrészt a pénzáramlásoknál várható értékeket becslünk (azaz nem a legrosszabb vagy a legjobb kimenetelt tervezzük), másrészt az egyes érintettek tőkeköltségeit az üzleti tevékenység tőkeáttétel nélküli bétájával megragadható releváns kockázat határozza meg. Az osztalékpolitika kapcsán szokás közömbösséget feltételezni, azonban jelenlegi ismereteinkkel már semmi akadálya annak, hogy a tényleges osztalékpolitikát vegyük figyelembe, illetve akár mi magunk tervezzük meg azt. Ugyanígy a finanszírozás közömbösségét sem szükséges elfogadnunk. Külön finanszírozási tervet készítünk, és a finanszírozás minden hatását beépítjük a cash flow-tervbe is, így végül a finanszírozás likviditási és értékmódosító hatásait is nyomon követhetjük különböző projektváltozatok kipróbálásával. Sőt a finanszírozástervezés alapcélját éppen ezzel a technikával fogjuk teljesíteni.