Kiss Gabriella

(Ön)kritikus állapot

Az előadáselemzés szemiotikai módszerének vizsgálata


A fischer-lichtei színházszemiotikai elmélet rekonstrukciója

„Talán már túl késő” kísérletet tenni a színház „különféle szemiológiáinak és szemiotikáinak szintetizálására” – írja Anne Ubersfeld (1982a: 11), s szavai világosan jelzik annak a kérdésfeltevésnek az irányát, amely semmiképpen sem hagyható figyelmen kívül Erika Fischer-Lichte egy évvel később megjelenő művének vizsgálata során. Ha ugyanis elfogadjuk, hogy keletkezésének tudománytörténeti helyzetéből (is) fakadóan egyrészt összefoglalja a színházszemiotika hőskorának és zenitjének kutatási eredményeit (vö. I.1.1.), másrészt ezt egy, a színháztudomány analitikus aspektusának kidolgozására és módszertani reflexiójára is lehetőséget adó szemiotikai hermeneutika talaján rendszerezi (vö. I.2.), akkor munkájának tartalmaznia kell annak a kapcsolatnak a reflexióját, amely a strukturalizmus nagyra törő szintéziselve és az egyedi elemzés elmélete és módszertana között áll fenn. Ez a reflexió pedig az életmű további részében előtérbe kerülő problémák kifejtésének lehet potenciális kiindulópontja.

(Ön)kritikus állapot

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 614 6

Az eredetileg 2001-ben megjelent kötet annak az „állapotnak” az elemzésére vállalkozik, amelyben a modern színháztudomány egyik legmeghatározóbb diszciplínája, a színházszemiotika kényszerül „önkritikára”. Középpontjában az ezredforduló egyik legsokoldalúbb teatrológusának, Erika Fischer-Lichtének a munkássága áll. Az elmélet (re)konstrukciója során műveit a színháztudomány és a szociálantropológia szélesebb kontextusába helyezi a szerző, s így arra a kérdésre is választ keres, hogy igaz-e a (színház)szemiotika oly sokat hangoztatott válságának ténye. A német kutató elemzési módszerének határait a kortárs európai színház posztdramatikus tendenciáinak ismeretében jelöli ki, és a kilencvenes évek nagy vihart kavaró rendezéseinek (Alföldi Róbert, Novák Eszter, Szász János, Telihay Péter, Zsótér Sándor) elemzésén igazolja. A Szegedi Tudományegyetemen megvédett doktori disszertáció átdolgozott változata tehát nemcsak egy előadáselemzési módszer vizsgálatát ígéri, hanem az ezredforduló magyar rendezői színházának európai horizontból történő megértését is segíti.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiss-onkritikus-allapot//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave