Kiss Gabriella

(Ön)kritikus állapot

Az előadáselemzés szemiotikai módszerének vizsgálata


A színházszemiotikán „innen” – a teatralitás fogalma

I.3.2.1. Miután megvizsgáltuk azokat a legfontosabb koordinátákat, amelyek Fischer-Lichte rendszerében jelölik ki a legalapvetőbb szemiotikai terminusok helyét, rátérhetünk a színház nyelvéről tett megállapításokra. Az előző rész egyértelművé tette, hogy az SDT-ben mintegy egymás mellett élnek a színház nyelvének strukturalista, illetve azt a kortárs befogadáselméleti olvasatok felől feloldani igyekvő törekvések. Erre és az ebből adódóan tisztázatlan kérdésekre utal Jean Alter javaslata, aki szerint a diszciplína (és az egész színháztudomány) alapjául szolgáló teatralitás (teatralité, teatricality, Theatralität) terminust – strukturalista felhangja és a meghatározások sokfélesége miatt – váltsa fel a színház1 (teatrality) (Alter, 1981: 113). Bár a megoldás nem vált elfogadottá, az érvelés kiválóan jelzi a kilencvenes évek színházszemiotikájának azokat a tendenciáit, amelyek a legalapvetőbb fogalmak újradefiniálását, azaz a színházelmélet hagyományos kérdéshorizontjainak megváltozását sürgetik.

(Ön)kritikus állapot

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 614 6

Az eredetileg 2001-ben megjelent kötet annak az „állapotnak” az elemzésére vállalkozik, amelyben a modern színháztudomány egyik legmeghatározóbb diszciplínája, a színházszemiotika kényszerül „önkritikára”. Középpontjában az ezredforduló egyik legsokoldalúbb teatrológusának, Erika Fischer-Lichtének a munkássága áll. Az elmélet (re)konstrukciója során műveit a színháztudomány és a szociálantropológia szélesebb kontextusába helyezi a szerző, s így arra a kérdésre is választ keres, hogy igaz-e a (színház)szemiotika oly sokat hangoztatott válságának ténye. A német kutató elemzési módszerének határait a kortárs európai színház posztdramatikus tendenciáinak ismeretében jelöli ki, és a kilencvenes évek nagy vihart kavaró rendezéseinek (Alföldi Róbert, Novák Eszter, Szász János, Telihay Péter, Zsótér Sándor) elemzésén igazolja. A Szegedi Tudományegyetemen megvédett doktori disszertáció átdolgozott változata tehát nemcsak egy előadáselemzési módszer vizsgálatát ígéri, hanem az ezredforduló magyar rendezői színházának európai horizontból történő megértését is segíti.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiss-onkritikus-allapot//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave