Tartalomjegyzék

• (Ön)kritikus állapot • Az előadáselemzés szemiotikai módszerének vizsgálata
• Impresszum
• Bevezetés
• chevron_rightI. Egy színházszemiotikai ész önkritikája
  • I.1. A vizsgálat szempontrendszerét meghatározó tényezők
  • chevron_rightI.2. A fischer-lichtei szemiotikai hermeneutika vizsgálata
    • I.2.1. A jelentésesség (bedeutend) kérdésköre
    • I.2.2. A kód fischer-lichtei felfogása
    • I.2.3. A művészi jelentésképződés és -változás határai
  • chevron_rightI.3. A fischer-lichtei színházszemiotikai elmélet rekonstrukciója
    • I.3.1. A színház szemiotikája
    • I.3.2. A színházszemiotikán „innen” – a teatralitás fogalma
    • I.3.3. A színházszemiotikán „túl” – a szociálantropológiai „fordulat”
• chevron_rightII. Az előadáselemzés színházszemiotikai módszerének kritikája
  • chevron_rightII.1. Az előadáselemzési módszer rekonstrukciója
    • II.1.1. A módszer elméleti hátterének rekonstrukciója
    • II.1.2. A drámaszöveg és az előadás közötti transzformációs viszony
    • II.1.3. A nyolcvanas évek második felétől bekövetkező változások
  • chevron_rightII.2. A fischer-lichtei módszer produktivitásának vizsgálata
    • II.2.1. A produktivitás vizsgálatának színháztörténeti kerete
    • II.2.2. A produktivitás vizsgálatának heurisztikai kerete
    • II.2.3. A produktivitás fischer-lichtei kerete
  • II.3. Az alapprobléma megoldása
• chevron_rightIII. A produktivitás vizsgálata a kortárs magyar rendezői színház néhány példáján
  • chevron_rightIII.1. A produktivitás vizsgálata Zsótér Sándor rendezéseinek tükrében
    • III.1.1. A drámaszöveg(ek) színházi fordításának keretei
    • III.1.2. A dramatikus szöveg szcenikai transzformációjának keretei
    • III.1.3. A nézői befogadás kerete(i)
  • III.2. A produktivitás vizsgálata a magyar másszínház példáján
  • III.3 A produktivitás vizsgálata a lélektani realizmus két formációján
• Konklúzió (helyett), avagy mire (is) jó a színházszemiotika?
• Irodalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 614 6

Az eredetileg 2001-ben megjelent kötet annak az „állapotnak” az elemzésére vállalkozik, amelyben a modern színháztudomány egyik legmeghatározóbb diszciplínája, a színházszemiotika kényszerül „önkritikára”. Középpontjában az ezredforduló egyik legsokoldalúbb teatrológusának, Erika Fischer-Lichtének a munkássága áll. Az elmélet (re)konstrukciója során műveit a színháztudomány és a szociálantropológia szélesebb kontextusába helyezi a szerző, s így arra a kérdésre is választ keres, hogy igaz-e a (színház)szemiotika oly sokat hangoztatott válságának ténye. A német kutató elemzési módszerének határait a kortárs európai színház posztdramatikus tendenciáinak ismeretében jelöli ki, és a kilencvenes évek nagy vihart kavaró rendezéseinek (Alföldi Róbert, Novák Eszter, Szász János, Telihay Péter, Zsótér Sándor) elemzésén igazolja. A Szegedi Tudományegyetemen megvédett doktori disszertáció átdolgozott változata tehát nemcsak egy előadáselemzési módszer vizsgálatát ígéri, hanem az ezredforduló magyar rendezői színházának európai horizontból történő megértését is segíti.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiss-onkritikus-allapot//