Kiss Gabriella

(Ön)kritikus állapot

Az előadáselemzés szemiotikai módszerének vizsgálata


A nyolcvanas évek második felétől bekövetkező változások

„Egy koncepció explikációja önmagában véve még nem a vég. Az explikált koncepció megfelelő bázis kell, hogy legyen a további gyümölcsöző kutatások számára, különös hangsúllyal azokra a területekre, ahol a diszciplína fő érdeklődési köre kérdőjeleződik meg.” (vö. Stegmüller, 1969: 373-376). A tudományelmélet ezen kitételének a fischer-lichtei elméletben, mint láttuk, egyértelműen szolgáltatódott igazság, hiszen a kilencvenes évek elejétől kezdve a színházi diskurzus vetette fel azokat a kérdéseket, amelyekkel szembe kellett néznie a színházelméletnek, s így az általunk elemzett módszernek is. Egyértelmű, hogy az I.3.3.2.2.-ben jelzett változások hatására épp a magas fokú elméleti reflektáltság miatt kérdőjeleződnek meg és kerülnek más dimenzióba az SDT3 módszerének sarkalatos pontjai. Ezek vizsgálata azért is jogosult, mert – mint láttuk – a fischer-lichtei interpretációs szabályokban kiemelt szereppel bír az elemzési folyamat „kötelező” önreflexiója, ami a módszer mindenkori módosulásainak jelzésével egyenlő.

(Ön)kritikus állapot

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 614 6

Az eredetileg 2001-ben megjelent kötet annak az „állapotnak” az elemzésére vállalkozik, amelyben a modern színháztudomány egyik legmeghatározóbb diszciplínája, a színházszemiotika kényszerül „önkritikára”. Középpontjában az ezredforduló egyik legsokoldalúbb teatrológusának, Erika Fischer-Lichtének a munkássága áll. Az elmélet (re)konstrukciója során műveit a színháztudomány és a szociálantropológia szélesebb kontextusába helyezi a szerző, s így arra a kérdésre is választ keres, hogy igaz-e a (színház)szemiotika oly sokat hangoztatott válságának ténye. A német kutató elemzési módszerének határait a kortárs európai színház posztdramatikus tendenciáinak ismeretében jelöli ki, és a kilencvenes évek nagy vihart kavaró rendezéseinek (Alföldi Róbert, Novák Eszter, Szász János, Telihay Péter, Zsótér Sándor) elemzésén igazolja. A Szegedi Tudományegyetemen megvédett doktori disszertáció átdolgozott változata tehát nemcsak egy előadáselemzési módszer vizsgálatát ígéri, hanem az ezredforduló magyar rendezői színházának európai horizontból történő megértését is segíti.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiss-onkritikus-allapot//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave