Kiss Gabriella

(Ön)kritikus állapot

Az előadáselemzés szemiotikai módszerének vizsgálata


A nézői befogadás kerete(i)

A Henschel fuvaros műsorfüzetében a fiatal rendező művészi törekvései kapcsán „Brecht szellemi örökségének termékeny kisajátításáról” olvashatunk. Nos, az ezredvég színháza és a brechti színházelmélet között folyó élénk párbeszéd középpontjában álló fogalmak a folytonosság jegyében világítják meg a lélektani realizmus és a posztmodern rendezői színház viszonyát. A „gesztikusság” és az „élvezet” számunkra (a társadalmi vonatkoztatottság és felvilágosító jelleg helyett) a jelhasználat formalista sajátosságainak, illetve – Wilson szavaival élve – a ,,közönség fantáziájába és kritikus pillantásába vetett bizalom” (Wilson, 1998: 70) leírása és értelmezése szempontjából lehet tanulságos. Az előbbi a szerep és az azt játszó színész, a darab és az azt értelmező rendező, illetve az előadás és az azt értelmező-élvező néző viszonyát és annak reflektáltságát elemzi, az utóbbi pedig a befogadói folyamat racionális-analitikus és emocionális-szórakoztató jellege közti feloldhatatlannak tűnő ellentét újraértelmezésére tesz kísérletet.

(Ön)kritikus állapot

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 614 6

Az eredetileg 2001-ben megjelent kötet annak az „állapotnak” az elemzésére vállalkozik, amelyben a modern színháztudomány egyik legmeghatározóbb diszciplínája, a színházszemiotika kényszerül „önkritikára”. Középpontjában az ezredforduló egyik legsokoldalúbb teatrológusának, Erika Fischer-Lichtének a munkássága áll. Az elmélet (re)konstrukciója során műveit a színháztudomány és a szociálantropológia szélesebb kontextusába helyezi a szerző, s így arra a kérdésre is választ keres, hogy igaz-e a (színház)szemiotika oly sokat hangoztatott válságának ténye. A német kutató elemzési módszerének határait a kortárs európai színház posztdramatikus tendenciáinak ismeretében jelöli ki, és a kilencvenes évek nagy vihart kavaró rendezéseinek (Alföldi Róbert, Novák Eszter, Szász János, Telihay Péter, Zsótér Sándor) elemzésén igazolja. A Szegedi Tudományegyetemen megvédett doktori disszertáció átdolgozott változata tehát nemcsak egy előadáselemzési módszer vizsgálatát ígéri, hanem az ezredforduló magyar rendezői színházának európai horizontból történő megértését is segíti.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiss-onkritikus-allapot//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave